Különleges genetikai nyomok
Az egyik eltemetett férfi a halálakor több mint 45 éves volt. Csontmaradványai alapján európai, közel-keleti és észak-afrikai ősei lehettek. Y-kromoszómája ugyanahhoz a vonalhoz tartozik, amely már a rézkorban (i. e. 3200–2000) jelen volt az Ibériai-félszigeten. Anyai ágon is európai eredetet mutat: ezt már a korai újkőkor óta azonosították Ibériában, és ma is jelen van Északnyugat-Afrikában. Érdekes módon e középkori férfi DNS-e azonos speciális genetikai mutációt hordoz, mint két ma élő észak-afrikai: egy marokkói és egy algériai.
Nem meglepő, hogy a férfi génállományában észak-afrikai elemek is találhatók, mivel az ilyen származás a római korig visszamenően elterjedt volt Dél-Ibériában. Erre utal többek között, hogy a görög, föníciai és karthágói tengeri kereskedelem, később pedig a Római Birodalom rendszeres vándorlást és kapcsolattartást tett lehetővé a Földközi-tenger két partja között.
Milyen valláshoz tartoztak?
A 8–11. században, amikor e férfiakat eltemették, Dél-Spanyolország az Al-Andalus nevű muszlim királyság része volt. Itt a muzulmán vallás mellett a kereszténység, a judaizmus és pogány szokások is jelen voltak. A génkutatók szerint a térségben 711 után még intenzívebbé váltak az észak-afrikai kapcsolatok a muszlim időszak beköszöntével.
A másik, 8–9. századi férfi szintén 45 év feletti lehetett, de a DNS-állománya túlságosan sérült és töredezett volt ahhoz, hogy pontos képet kapjanak származásáról.
Sírhely és szimbolika
Mindkét férfit egyszerű gödörbe temették, mellékletek nélkül. Testüket a jobb oldalukra fektették, fejük délnyugat felé nézett, vagyis pontosan a dolmen tengelyével voltak egyvonalban, arcuk pedig délkelet, vagyis Mekka irányába fordult. Ez a temetkezési pozíció nem egyezik meg a korabeli iszlám temetők gyakorlatával, ahol egészen más a sírok tájolása – ilyen tájolás inkább a megalitikus emlék egyfajta tiszteletét sugallja, mintsem egyértelmű muszlim temetkezési szokást. Ezért elképzelhető, hogy a férfiak számára a dolmen szakrális jelentőséggel bírt, s akár egyfajta keverék világnézetet is képviselhettek: egyszerre pogány és muszlim értékekkel.
Ősi barlang, szent hely
Más kutatók arra utalnak, hogy a középkori emberek a dolment talán barlangként fogták fel. Ezért különös jelentőséggel bírhatott számukra: a muszlim világban – például Mohamed próféta – barlangban kapta meg első kinyilatkoztatásait Mekka közelében. Nem zárható ki, hogy ezek a sírhelyek spirituális visszavonulást, vagy akár két kultúra, két vallási világ találkozását is jelezhették.
