
A só jelentősége az óceánokban
A sótartalom első hallásra csak azt mutatja, mennyire sós a tengervíz. Valójában azonban kulcsfontosságú szerepe van abban, hogy az óceán vizei hogyan rétegződnek, és merre áramlanak. A sósabb víz sűrűbb, ezért besüllyed, míg a kevésbé sós fent marad – ez alapvetően befolyásolja a tengerszintet és az óceán hőszállítását is. Amikor az Egyenlítőtől északra fekvő nyugati Csendes-óceánban a tavaszi időszakban (március–május) a víz sósabb, míg magán az Egyenlítőn frissebb, markáns sótartalomgradiens alakul ki. Ez a különbség megváltoztatja az óceán ún. sztérikus magasságát – azaz a vízoszlop kitágulása vagy összehúzódása révén módosítja a tengerszintet –, és kelet felé tolja az áramlásokat, a meleg felszíni vizet pedig a középső Csendes-óceán irányába tereli. Így alakulnak ki az El Niño klasszikus, keletre tolódó hőmérsékleti mintázatai.
Miért jelentős ez az új felismerés?
A történések mögött komoly erők munkálnak, de a só szerepe mégis háttérbe szorult az elmúlt évtizedek ENSO-elméleteiben, mert inkább a szél, a hőmérséklet és az óceáni mélységek visszacsatolásaira koncentráltak. A sókoncentrációt régóta figyelmen kívül hagyták, mert pontos mérése nehézkes, a modellek pedig sokszor egyszerűsítették, kisimították ezt a jelenséget. Ettől függetlenül a modern klímamodellek és a részletes óceáni elemzések egyértelműen kimutatják: ha a tavaszi sógradiens megjelenik, ez előkészíti az extrém El Niño-k kibontakozását, a csúcsintenzitást akár 20 százalékkal növelheti, és közel duplájára emeli az igazán szélsőséges események valószínűségét.
Világszintű következmények
Az El Niño hatása messze túlnyúlik a Csendes-óceánon: alapvetően átrendezi az időjárási mintázatokat, befolyásolja a csapadékot, a hurrikánidényeket, a mezőgazdasági terméshozamokat, és növeli az erdőtüzek esélyét is világszerte. Például a kiemelkedően erős El Niño-évek általában hevesebb esőzésekhez vezetnek az Egyesült Államok déli részén, míg Ausztráliában és Indonéziában aszályt okoznak.
A sótartalom figyelésének bevonása a klímaelőrejelző modellekbe, különösen az év elején, amikor a modellek még csak gyenge jelekből dolgoznak, jelentősen pontosabb szezonális előrejelzéseket eredményezhet. Ez időt és eszközöket ad a döntéshozók, gazdálkodók és közösségek számára a felkészüléshez, csökkentve ezzel az extrém klímaesemények okozta emberi és gazdasági veszteségeket.
A klímarendszer összetettsége
A fentiek tükrében világos, hogy bár a sótartalom csak egy a sok tényező közül, meghatározó tényezővé vált az El Niño extrém kilengéseinek megértésében. Miközben a háttérben továbbra is fontos az óceán hőmérséklete, a légköri szelek, a háttérmelegedés és az Indiai- és Atlanti-óceánok kölcsönhatása is, a sótartalom egyfajta kémiai ujjlenyomatként teszi még árnyaltabbá a bolygó egyik legfontosabb természetes éghajlati jelenségének értelmezését.
