Gipsz és emberi érintés
A kutatócsoport legalább negyven ilyen jellegű temetkezési helyet azonosított Yorkshire környékén, ahol kő- vagy ólomkoporsókba helyezték az elhunytakat, majd folyékony gipszet öntöttek rájuk. A gipsz, amelyet gyakran vakolatként használtak, vízzel elkeverve sűrű folyadékká válik, majd megköt és kemény „héjat” képez a testen – hasonlóan ahhoz, ahogyan a Vezúv áldozatainál megfigyelhető.
A kutatók most visszafejtették, hogy nemcsak öntésről volt szó: egy korábban vizsgálatlan, a 19. században feltárt szarkofág vizsgálatakor kézzel elsimított ujj- és kéznyomok bukkantak elő. 3D-s szkenneléssel részletesen azonosították a kéznyomokat, sőt a gipszbe markoló ujjak húzásának irányát is feltérképezték.
Közelebb a római halottakhoz
A különleges temetkezési mód egészen személyes kapcsolatot mutat az élők és az elhunytak között: a gipsz ujjlenyomatai a halottat utoljára érintő személyt is őrzik. A temetési szertartások ilyen kézzelfogható nyomai eddig egyáltalán nem maradtak fenn a rómaiak hagyatékában. Ezen az egyedülálló leleten keresztül talán azt is kideríthetik, hogy családtag vagy hivatásos temetőmester búcsúztatta a halottat.
Kutatás a DNS-nyomok után
A kutatók most arra készülnek, hogy megpróbálnak DNS-maradványokat kinyerni az ősi kéznyomokból, amelyeket a londoni Francis Crick Intézetben elemeznek majd tovább. Ha sikerül, akár az is megállapítható, hogy nő vagy férfi búcsúztatta utoljára a római halottat – ami egyedülálló eredményt jelentene a régészet történetében.
