Lapról lapra bomlik le a napvihar
Ezek a forró gázhurkok követik a Nap mágneses mezejét, és úgy tűnik, a napkitörések legelemibb – sokáig csak feltételezett – alkotóelemeit jelentik. A kutatók 686 ilyen hurkot vizsgáltak; vastagságuk feltűnően egységes volt, ami arra enged következtetni, hogy valóban a napkitörés legapróbb építőelemeit láthatjuk, nem csak nagyobb struktúrákat.
A kutatás adatai kulcsot adhatnak ahhoz, hogy megértsük, hogyan születnek a napkitörések, amelyek hirtelen energia-felrobbanásukkal sugárzást zúdítanak a világűrbe – időnként a Föld felé is. Ennek pontosabb feltérképezése lehetővé teheti, hogy a jövőben jobbak legyenek az űridőjárás-előrejelzések, talán elejét véve annak, hogy a napszelek tönkretegyék a műholdakat, az elektromos hálózatot vagy a rádiókapcsolatot.
Napkohó a vulkán tetején
Az óriási távcső egy kialudt vulkán, a Haleakalā tetején magasodik, 3048 méteres magasságban, Maui szigetén. A hawaii ‘Haleakalā’ jelentése: a Nap háza – bár a választás mögött inkább a hegy kiváló légköri adottságai húzódnak meg, amelyek páratlan módon teszik lehetővé a napkorona megfigyelését.
A most közölt, 2024 augusztusában, egy X-osztályú kitörés során készült képeken sötét, fonalszerű ívek nyúlnak át fénylő szalagrészek fölött.
Miért számít mindez?
A tudósok régóta feltételezték, hogy a napkitörések nagyon sok apró, mágneses hurokból épülnek fel, de ezeket eddig soha senki nem látta ilyen közvetlenül. Most először bizonyosodhattak meg igazán arról, hogy léteznek. Ha valóban megtalálták a napkitörések legalapvetőbb építőköveit, az áttörést hozhat a napviharok előrejelzésében: tovább fejleszthetők a mesterséges intelligencia alapú űridőjárási modellek, amelyek segítenek felkészülni a jövő napviharaira.
Ahogy a vezető kutató fogalmaz: olyan élmény, mintha az egész erdő helyett végre minden egyes fát láthatnánk.
A forró évszak már itt van
A Nap is ciklusokban él: 11 évenként megnyugszik, majd felpörög, a csúcspont pedig épp 2024 októberére esett, amikor is a napkitörések és a plazmakilövellések egyre gyakoribbá váltak. Bár a Földet 150 millió kilométer távolság védi, a napszél és a kitörések még így is megzavarhatják a távközlést, a műholdakat vagy a navigációs rendszereket – ahogy 1989 márciusában egy geomágneses vihar 12 órára teljesen leállította Québec áramellátását, sőt még a Szabad Európa Rádió adását is megzavarta.
