Különös eredet: honnan jött a 200 döntés mítosza?
A „napi 200 élelmiszerdöntés” becslés egy 2007-es amerikai kutatásból ered, ahol 154 embert kérdeztek meg arról, szerintük naponta hányszor döntenek evéssel vagy ivással kapcsolatban. Átlagosan 14,4 döntést becsültek. Ezután részletekre bontva kérdezték – mikor, mit, mennyit, hol, kivel? A résztvevők minden étkezésnél megszorozták az egyes kategóriák döntéseinek számát, majd ezeket összegezték a napi étkezések és italok mentén. Ezzel jött ki a 227-hez közeli döntésszám.
A kutatók a két becslés közti eltérést – átlagban 212 döntést – úgy értelmezték, hogy az emberek nagy része öntudatlanul dönt, vagyis „robotpilóta” üzemmódban választ élelmiszert.
Mi a gond ezzel a számmal?
Külön figyelmet érdemel, hogy az ilyen számok gyakran torzíthatják, mennyire tudatos valójában az ételválasztás. Maria Almudena Claassen, a Max Planck Intézet kutatója szerint ez a szám hibás képet fest arról, mennyire uraljuk a döntéseinket. Claassen és kollégái rámutatnak arra, hogy a kutatás módszertanilag és logikailag is téves. A szubadditivitási torzítás miatt, ha valamit rengeteg részletre bontva kérdeznek, az emberek hajlamosak felfújni a becsült számokat. Azaz, ha valakit külön-külön kérdeznek minden apró döntésről (például mikor dönt a reggeliről, mivel eszi, kivel), hajlamos jóval magasabb számot mondani.
Nem kizárt, hogy az efféle leegyszerűsítő üzenetek az önhatékonyságba, vagyis a saját döntési képességekbe vetett bizalmat is rombolják, mivel azt a tévhitet sugallják, hogy az ételválasztás szinte teljesen öntudatlan folyamat.
Mit nevezünk valódi élelmiszerdöntésnek?
A kutatók szerint érdemes pontosabban meghatározni, mit is jelent az élelmiszerválasztás a mindennapi élethelyzetekben: mit eszünk, mennyit, mikor, mit utasítunk el, milyen társaságban vagy épp milyen élethelyzetben döntünk? Az igazán fontos döntések általában egy személyes célhoz kapcsolódnak: aki fogyni szeretne, az például a kalóriaszegényebb vacsorákat választja, aki fenntarthatóbban akar élni, az a húsmentes fogásokat részesíti előnyben.
Különféle mérési módszerek: nemcsak a számok számítanak
A kutatók a módszertani sokszínűség fontosságára hívják fel a figyelmet. Megbízhatóbb eredményekhez naplóalapú vizsgálatok, kvalitatív megfigyelések, digitális követés vagy akár kultúraközi összehasonlítás vezethet, ahelyett, hogy egyetlen, mesterségesen felnagyított számtól várnánk a bölcsek kövét.
Ralph Hertwig kiemeli: a „varázsszámok”, mint például a „napi 200 élelmiszerdöntés” mítosza, igazából elterelhetik a figyelmet a lényegről: valójában hogyan, mi alapján döntünk, és milyen tényezők hatnak ránk.
Tudatosabb döntések öntereléssel
Érdemes odafigyelni arra, hogy a tudatosság fejlesztése és az önterelés („self-nudging”) – például a felvágott gyümölcs kézközelben tartása, vagy a nassolnivalók elrejtése – jelentősen megkönnyíthetik az egészségesebb döntéseket, anélkül, hogy folyamatos akaraterőre lenne szükség. Ez is azt célozza, hogy mindenki saját maga legyen képes jól dönteni, külső befolyásolás helyett.
Lényegi gondolatok
A 200 feletti, öntudatlan élelmiszerválasztás mítosza pontatlan, torz képet ad arról, hogyan hozunk döntéseket. Az ilyen leegyszerűsített üzenetek alááshatják a saját döntéseinkbe vetett hitet, pedig mindenki sokkal tudatosabban képes választani, mint azt elsőre hinnénk. Többféle kutatási módszer, az önterelés és a döntési helyzetek precízebb definiálása vezethet el ahhoz, hogy valóban egészségesebb, jobban átgondolt élelmiszerválasztásokat hozzunk nap mint nap.
