A műholdrajok az űrteleszkópok vesztét hozhatják

A műholdak gyors terjedése

Ha az űripar a tervek szerint halad, a 2030-as évek végére már akár 560 000 műhold is keringhet a Föld körül. Ezek jelentős része úgynevezett megakonstellációhoz tartozik: több száz vagy ezer műhold alkot egy rendszert, például a globális internet biztosítása érdekében. A Nature folyóiratban megjelent tanulmány szerint legalább minden harmadik Hubble-fotón feltűnhet egy műhold, más űrtávcsöveknél pedig szinte minden egyes expozíción megjelenhet néhány ilyen csík.

Szennyezett csillagvizsgálatok

Az égbolton húzódó fénycsíkoknál nem húzható meg egyértelmű határ, amely mellett még értelmezhető maradna a tudományos munka. Ugyanakkor az űrbéli fényszennyezés jelentősen hátráltatja a világegyetem titkait kutató csillagászokat. Emiatt, ha nem találnak megoldást, a probléma csak fokozódni fog. A kutatók részletesen feltérképezték a tervezett műholdflották jellemzőit és pályaadatait, majd modellezték, miként hatnak ezek a működő – például a Hubble és a NASA új SPHEREx teleszkópja – és a készülő – mint a kínai Xuntian vagy az európai ARRAKIHS – teleszkópokra. Kiderült, hogy mind a négy megfigyelőállomás másként szenvedi meg a zavaró jeleket.

A legsérülékenyebb teleszkópok

A Xuntian kifejezetten alacsonyan fog keringeni, így a legtöbb műholddal találkozik majd, a SPHEREx alacsony felbontása miatt kiemelten érzékeny, ráadásul infravörös tartományban is dolgozik, ahol a műholdak visszaverődő fénye még akkor is zavarhat, ha a látható tartományban kevésbé láthatók. Mindezek miatt a kínai és európai missziókat érheti a legtöbb műholdcsík: hatalmas, már-már feldolgozhatatlan mennyiségű zavaró vonal jelenhet meg a képeken.

(Fontos, hogy a James Webb űrtávcső és a hamarosan induló Nancy Grace Roman űrtávcső távolabb helyezkednek el, így ezek biztonságban lesznek az alacsony Föld körüli műholdaktól.)

Fénytörések és válaszok

Az amerikai űrügynökség igyekszik optimistán látni a helyzetet. A Hubble esetében szerintük a jelenlegi képeken megjelenő csíkok halványak, és többségük rutinszerűen eltávolítható az adatok feldolgozása során. A SPHERExnél a célpontokat többször is megfigyelik, így kisebb az esély, hogy egy műhold minden egyes alkalommal zavarjon. Mégis, a problémát nem lehet elkerülni: amióta a SpaceX 2019-ben elindította az első Starlink-műholdakat, egyre több csillagász panaszkodik az egyre romló megfigyelési körülményekre.

Csillagászat új kihívások előtt

Sokan gondolták, hogy a földi helyett az űrbéli távcsövekkel lehetne kivédeni a műholdakat, de ez drága, ráadásul utólag szinte lehetetlen őket fejleszteni. A kutatás most számszerűsíti: nincs egyszerű menekülési útvonal. A csillagászat új korszakában az űrteleszkópok sem mentesülnek már a műholdözön ártalmaitól.

2025, adminboss, www.scientificamerican.com alapján