A Sagaing-törésvonal
A földrengések a Sagaing-törésvonal mentén keletkeztek, amely észak-déli irányban húzódik, és közel 1600 kilométer hosszan fut Mianmaron keresztül az Andamán-tenger felé. Az ezen a törésvonalon bekövetkező földrengések úgynevezett oldaleltolódásos rengések, melyek során a földkéreg egyik tömbje vízszintesen mozdul el a törésvonal másik oldalán lévő tömb mellett. Ez hasonló elrendezés a San Andreas-törésvonalhoz, amely szintén oldaleltolódásos törésvonal.
India 100 millió éves utazása
Mianmar, amely a Himalájától délre helyezkedik el, szeizmikusan aktív régió, amely nagy földrengéseiről ismert.
“Ennek oka, hogy az indiai kontinens az Indiai-lemezen helyezkedik el. Az Indiai-lemez már körülbelül 100 millió éve észak felé mozog,” magyarázta van der Pluijm. “Körülbelül 40 millió évvel ezelőtt India ütközött össze az eurázsiai lemezzel, és azóta is folytatja északi irányú mozgását az eurázsiai lemezbe.” Évmilliók során ez az ütközés hozta létre a Himaláját.
Az Indiai-lemez még ma is észak felé mozog az eurázsiai lemezbe, és ez a mozgás halmozza fel azt az energiát, amely az ilyen földrengések során szabadul fel.
Összehasonlítás más nagy földrengésekkel
A mai 7,7-es földrengés olyan erős volt, hogy nem lenne meglepő, ha a talaj vízszintesen több métert is elmozdult volna. “Ez egy nagyon nagy földrengés. Nem sok ilyen van.”
Mivel ezek a földrengések igen sekély mélységben történtek, összehasonlíthatók a 2023 februárjában Törökországot és Szíriát sújtó 7,8-as erősségű földrengéssel, amely hatalmas pusztítást és sok halálesetet okozott.
1900 óta a régióban hat másik, 7-es vagy annál nagyobb erősségű oldaleltolódásos földrengés történt a mai földrengés epicentrumától számított körülbelül 250 kilométeren belül. A legutóbbi, egy 7,0-s erősségű földrengés 1990 januárjában 32 épület összeomlását okozta. Egy még erősebb, 7,9-es földrengés 1912 februárjában rázta meg a mai földrengés epicentrumától délre eső területet.
