Tragikus vég a Margitszigeten
A történet különlegessége, hogy Béla maradványait már 1915-ben felfedezték egy domonkos kolostor sírjában, a Margitszigeten. A krónikák szerint 1272-ben ölték meg brutális módon, holttestét pedig nővére, Margit és unokahúga, Erzsébet gyűjtötték össze, majd a kolostorban helyezték örök nyugalomra. Az első vizsgálatok már akkor számos pengenyomot mutattak ki, de a csontok a világháború alatt eltűntek, és csak 2018-ban, egy egyszerű fa dobozban bukkantak elő a Magyar Természettudományi Múzeum egyik zugában.
Az azonosítás folyamata
A kutatóknak nem volt könnyű dolguk, mert az első radiokarbon-vizsgálat túl régi időpontra datálta a csontokat, mint hogy azok Bélához tartozzanak. A magyarázatot a rezervoárhatás adta meg: a középkori uralkodók étrendjében jelentős mennyiségű hal és más vízi állatok voltak, ami eltolta a radiokarbon-eredményeket. A fogakon talált mikrofosszíliák vizsgálata igazolta, hogy az áldozat sok halat, húst, kenyeret és darát fogyasztott, amire egy főúr étrendje alapján is számítani lehetett. Ezután az időzítés is helyreállt.
Az azonosítás végső bizonyítékát DNS-elemzés adta: a vizsgált csontváz genetikai mintázata megegyezett IV. Béla király fiúági leszármazottaival – vagyis biztosan a herceg földi maradványairól van szó.
Előre megfontolt, brutális kivégzés
A részletes antropológiai elemzés fényt derített a herceg halálának döbbenetes körülményeire is. Béla testén található vágások arra utalnak, hogy nem volt ideje kardhoz vagy pajzshoz nyúlni, sőt, páncélt sem viselt, így védtelenül érte a támadás. A sebek alapján legalább két, de inkább három támadó vett részt a gyilkosságban: az egyik szemből szablyával, a másik oldalról hosszú karddal támadt, míg egy harmadik hátulról döfött belé, vélhetően ekkor következett be a bénulás. Béla leeshetett, fejét beverhette a padlóba, végül további ütésekkel fejezték be a kivégzést. Az igazságügyi szakértők szerint az elkövetők „túlteljesítették” a gyilkosságot, azaz sokkal több sebet ejtettek, mint ami már a halálhoz szükséges lett volna, ami indulatból elkövetett leszámolásra vall.
Politikai játszmák, személyes bosszú
A korabeli leírások szerint egy főúri rivális, Kőszegi Henrik, egykor a herceg mentora és barátja, volt az akció kulcsszereplője, aki társait rávette a merényletre. A trónért folytatott drámai harcok, a családi belviszályok és a bizalmi kapcsolatok tragikusan végződő árulása minden más megvilágításba helyezi a herceg halálát: egyetlen pillanat, amikor nemcsak politikai, de mélyen személyes ellentétek végzetes módon csúcsosodtak ki.
Korszakos jelentőségű lelet
A részletek fényében minden más megvilágításba kerül: a történelmi források által sejtetett brutális halál most tudományos bizonyítást nyert – DNS-vizsgálat, radiokarbon-elemzés, részletes sérüléselemzés alapján. Ebből adódóan egy középkori rejtély zárult le végleg: a macsói herceget valóban brutálisan, több támadó összehangolt leszámolásában gyilkolták meg.
