Különleges alkalmazkodás
A mélytengeri halak egyedülálló adaptációkat fejlesztettek ki a szélsőséges nyomás, az alacsony hőmérséklet és a szinte teljes sötétség túléléséhez. Ezek a fajok különleges csontszerkezettel, módosult cirkadián ritmussal, valamint vagy a gyenge fényhez rendkívül jól alkalmazkodott látással, vagy nem vizuális érzékekkel boldogulnak.
Az új tanulmányban a kutatók 11 faj DNS-ét elemezték, köztük csigahalakét, gránátosokét és gyíkhalakét, amelyek a hadális zónában – körülbelül 6000 méteres mélységben vagy az alatt – élnek, hogy jobban megértsék, hogyan fejlődtek ilyen szélsőséges körülmények között.
Konvergens evolúció
A kutatók elemzése feltárta, hogy a vizsgált nyolc halfaj különböző időpontokban került a mélytengeri környezetbe: a legkorábbiak valószínűleg a korai krétakorban (körülbelül 145 millió évvel ezelőtt), míg mások a paleogén időszakban (66–23 millió évvel ezelőtt), és néhány faj csak a neogén időszakban (23–2,6 millió évvel ezelőtt) érte el a mélytengert.
A különböző időbeli fejlődés ellenére, a 3000 méter alatt élő valamennyi vizsgált hal ugyanazt a mutációt mutatta az Rtf1 génben, amely szabályozza a DNS kódolását és kifejeződését. Ez a mutáció legalább kilencszer jelent meg a mélytengeri halak különböző fejlődési vonalaiban.
Ez azt jelenti, hogy ezek a halak külön-külön fejlesztették ki ugyanazt a mutációt a mélytengeri környezet hatására, nem pedig egy közös evolúciós ős következményeként – ez jól példázza, milyen erősen formálja a mélytengeri környezet ezeknek a fajoknak a biológiáját.
Emberi szennyezés a mélytengerben
Az expedíciók során emberi eredetű szennyezőanyagokat találtak a Mariana-árokban és a Fülöp-árokban. A tudósok poliklórozott bifenileket (PCB-ket) – amelyeket az 1970-es évek betiltásáig elektromos berendezésekben használtak – fedeztek fel a hadális csigahalak májszövetében.
Magas koncentrációjú PCB-ket és polibrómozott difenil-étereket (PBDE-ket) – amelyeket a 2000-es évek elejéig használtak fogyasztói termékekben – szintén találtak a Mariana-árokból származó, több mint 10 000 méter mélyről vett üledékmintákban.
Korábbi kutatások szintén kimutattak vegyi szennyezőanyagokat és mikroműanyagokat a Mariana-árokban. Az új eredmények tovább rávilágítanak az emberi tevékenységek hatásaira még ebben, az emberi élettől oly távoli ökoszisztémában is.
