Az elveszett Szentély emléke
A kő egykor egy Kr. u. 50 és 80 között működő zsinagógában állt, amit végül elhagytak, és összeomlott. Egy kis, Tóra-tekercsek tárolására alkalmas szobában bukkantak rá a négyszögletes mészkőtömbre, amely öt oldalán kiemelkedő faragásokkal díszített. Az egyik oldalon egy hétágú menóra látható, amely éppen olyan, mint amilyet a jeruzsálemi Második Szentélyben használtak, mígnem a rómaiak Kr. u. 70-ben elpusztították a szentélyt, magát Jeruzsálemet, és elhurcolták a menórát is, amelyet később diadalmenetben vittek végig Rómában.
A Magdala-kő jelentősége
A kő hosszú oldalain félköríves boltíveket faragtak, amelyeket oszlopok választanak el, a tetején pedig stilizált virágmotívumok díszlenek. A menóra egy négyszögletes talapzaton áll, két oldalán amforákkal, agyagkorsókkal körülvéve, ami a zsinagóga belső terét idézi, és szimbolikusan a Szentek Szentjét ábrázolhatja.
Mordechai Aviam régész feltételezi, hogy a kő egykor a Tóraolvasó-asztal alapját jelenthette, faragásai pedig a Szentély belső szentélyét és a menórát jelenítik meg. Úgy tűnik, a zsinagóga hívei, vagy egy zarándok Jeruzsálemben olyan pontosan szemlélhette meg a szent tárgyakat, hogy Magdala közössége örök emléket állított nekik.
A hanukai fények eredete
A hanuka idén december 14-én, naplemente után kezdődött. A zsidók ma már kilencágú menórát (hanukiját) gyújtanak, hogy emlékezzenek a Szentély újjászentelésére, miután a makkabeusok visszafoglalták azt a pogány Szeleukida uralkodóktól. A legenda szerint egyetlen olajkorsó nyolc napig égett, más tudósok szerint pedig a Tóra által előírt őszi aratási ünnepet, a Szukkótot ünnepelték nyolc napig.
A Magdala-kő azonban jóval korábbi korszak tanúja, különleges emléke annak a kornak, amikor a Szentély arany menórája még élő zsidó hagyomány volt.
