Évezredek óta együtt
A macskák már évezredek óta osztják meg életüket az emberekkel. Valószínűleg a kártevők, például egerek vonzották a macskákat az emberi települések köré, majd később tengerészek vitték őket magukkal hajókon, így terjesztve el őket világszerte.
Napjainkban a macskák továbbra is segítséget nyújtanak a kártevők elleni védekezésben, miközben társaságot is kínálnak. Az elmúlt évszázadokban az emberek egyes macskafajtákat bizonyos tulajdonságaik, például szőrtelenségük alapján szelektíven tenyésztettek ki, így napjainkra több tucat fajta jött létre. A távolságtartás és a játékosság keveréke teszi őket továbbra is szórakoztató és lenyűgöző társainkká.
Mikor háziasították a macskákat?
A macskákat körülbelül 10 000 évvel ezelőtt háziasították. A modern házimacskák a Felis silvestris lybica nevű alfajtól származnak, amely egy Afrikában és a Közel-Keleten őshonos vadmacska. A közel-keleti, európai és afrikai régészeti lelőhelyeken talált macska-DNS adatai szerint a macskák körülbelül 10 000 évvel ezelőtt, a mai Törökország területén kezdtek az emberekkel szoros kapcsolatba kerülni, és ekkor váltak el vad rokonaiktól.
Bár az F. s. lybica természetes élőhelye viszonylag kicsi, már Kr. e. 4400 körül megjelent Kelet-Európában, ahogyan azt a régészeti lelőhelyeken talált ősi macska-DNS mutatja. Ez arra utal, hogy a macskák kereskedőhajókkal utazhattak, mivel valószínűleg nagyra értékelték hasznosságukat a patkányok kordában tartásában. A macskák valóban messzire eljuthattak: egyiptomi macskák DNS-ét fedezték fel egy Kr. u. 700 és 1000 között keletkezett viking temetkezési helyen.
A macskák háziasították saját magukat?
Gyakran mondják, hogy a “macskák önmagukat háziasították”. Ennek oka, hogy a földművelés megjelenése egy kölcsönösen előnyös kapcsolatot hozott létre a macskák és az emberek között. Ezek a korai települések bőséges élelemforrást és menedéket biztosítottak a macskáknak.
A macskák a kártevők távoltartásával szolgálták az embereket, akik kezdetben elnézték jelenlétüket, majd fokozatosan üdvözölték azt. Míg az emberek a kutyákat mesterséges szelekció révén háziasították, olyan kívánatos tulajdonságokat előnyben részesítve, mint a hűség és az engedelmesség, a házimacskák inkább természetes szelekcióval fejlődtek. A barátságosabb és szelídebb példányok jobban boldogultak az emberekkel való kapcsolatban, így ezek a tulajdonságok váltak dominánssá.
A macskák ugyanolyan háziasítottak, mint a kutyák?
A macskák kevésbé háziasítottak, mint a kutyák. Bár a macskákat körülbelül 10 000 évvel ezelőtt háziasították, genetikai bizonyítékok arra utalnak, hogy a kutyák háziasítása már 15 000–40 000 évvel ezelőtt elkezdődött. Nem teljesen tisztázott, hogyan és miért váltak a farkasok egyes populációi barátságos háziállatokká, de nyilvánvaló, hogy az emberek sokkal több időt és energiát fektettek a kutyák genetikai formálásába.
A tudósok szerint a macskák ma is csak “félig háziasítottak”. Sok házimacska elvadultan él, vagyis emberi gondoskodástól függetlenül képes az önálló életre. Ezek az elvadult macskák és házimacskák rendszeresen kereszteződnek, így a házimacskák megőrizték “vad” ösztöneik jelentős részét.
Míg az emberek a kutyákat képességeik és jellemük alapján évezredeken át tenyésztették, a macskák esetében ez a gyakorlat csak az elmúlt néhány száz évben terjedt el, elsősorban külső megjelenésük alapján. Ez az oka annak, hogy a kutyák temperamentuma általában kiszámíthatóbb és jobban megfelel az emberi igényeknek, mint a macskáké.