Árulkodó jelek a jég olvadásának és fagyásának nyomában
Először azonosítatlanul jelentkező, erős, nagy frekvenciájú földrengéspulzusokra lettek figyelmesek, amelyek főként a nyár végétől a tél közepéig jelentkeznek, majd tavasz elején hirtelen eltűnnek. Gabrielle Davy, az Alaszkai Egyetem fairbanksi kutatója szerint ezek a jelek ott keletkeznek, ahol víz fagy meg, majd olvad fel apró repedésekben, mélyen a Cascade-gleccser alatti kőzetben. Érdemes kiemelni, hogy a kutatócsoport az elsők között végezte el e rövid, impulzív szeizmikus események szisztematikus vizsgálatát ezen a területen.
Bár a jelek nem a csuszamlás közvetlen elmozdulását mutatják, mégis értékes információkat adhatnak a felszín alatti vízrendszer változásairól, amelyek végül előidézhetik a lejtő instabillá válását.
Mitől olyan veszélyes a Barry-csuszamlás?
Első pillantásra nem tűnik kiemelkedőnek, de a Barry-csuszamlás egy rendkívül instabil talajszakaszon helyezkedik el. A meredek lejtőt gyenge, erősen repedezett kőzet alkotja, amely könnyen megbillenhet, főleg, hogy az utóbbi évtizedben a Barry-gleccser visszahúzódása tovább növelte a veszélyt. Ez a lassan mozgó földtömeg mintegy 1,3 milliárd tonnát tesz ki, és már évtizedek óta csúszik lefelé. Ha hirtelen leomlana, az anyag közvetlenül az öbölbe zuhanna, hatalmas hullámokat keltve – veszélyeztetve kajakosokat, turistahajókat és még a közeli Whittier városát is.
Egy év adatai árulkodnak
A kockázatok miatt a térséget jelentős mennyiségű műszerrel látták el, és Davy csapata kézzel vizsgálta át a földrengési adatokat, hogy újszerű jeleket találjanak, amelyek egy későbbi csuszamlás előjelei lehetnek. A folyamatos szenzoradatok kézi áttekintése rávilágított, milyen sokféle forrásból származhatnak a földrengések – kisebb földmozgásoktól a gleccsersiklásig, lejtőmozgásoktól a háttérzajig. Ez a szorgalmas munka segített elkülöníteni a szezonális, rövid, impulzívan jelentkező jeleket.
A korai előrejelzés felé
A kutatók időjárási és csapadékadatokat, valamint radarméréseket is felhasználtak, így a jeleket egyértelműen az éves fagyási-olvadási ciklusokhoz tudták kötni. Hasonló szeizmikus eseményeket más országokban, például Norvégiában is észleltek, ott is a kőzetekben zajló fagyási-olvadási folyamatokkal hozták összefüggésbe.
Érdemes kiemelni, hogy a különböző szintű előrejelző rendszerek már most próbaüzemben működnek a Barry-csuszamlásnál. A tervek szerint ezek riasztanak majd, ha bármilyen komolyabb földmozgást érzékelnek, ezzel időt nyerve a tudósoknak és a helyi közösségeknek, hogy felkészülhessenek egy esetleges cunamira. Az ilyen kutatások révén nemcsak itt, hanem Dél-Alaszkában további veszélyeztetett pontokon is pontosabb védekezés valósulhat meg.
