Végzetes génváltozatok ütközése
A kutatók a PIEZO1 nevű génre fókuszáltak, amely mind a mai emberben, mind a Neander-völgyiekben jelen volt, de eltérő változatban. A Neander-völgyiek génváltozata — más főemlősökhöz hasonlóan — hatékonyabban kötötte meg az oxigént, míg a modern emberé hatékonyabban juttatta azt a szövetekhez. Fontos hangsúlyozni, hogy a Neander-völgyiek variánsa segíthette őket túlélni extrém hidegben és éhínség idején. Ennek ellenére a két típus keveredése váratlan problémákat okozhatott, különösen terhesség esetén.
Halálos kimenetelű terhességek
Ha a neandervölgyi–modern ember hibrid anyák magzata örökölte az oxigént túl erősen kötő gént, a placenta kevesebb oxigént adott át a magzatnak. Ez farkaséhséghez, fejlődési visszamaradáshoz és akár vetéléshez is vezethetett. Fontos hangsúlyozni, hogy mindez nem minden utódot érintett, de elég volt ahhoz, hogy a hibrid vonalak túlélési esélyeit számottevően rontsa. A hatás különösen a női hibrid utódoknál jelentkezhetett, így a neandervölgyiek mitokondriális DNS-e is fokozatosan eltűnhetett a populációból.
Nem egyetlen gén döntött
Ennek fényében világos, hogy a PIEZO1 gén eltérése csak egy az evolúció bonyolult hálójában: a két csoport keveredése nem egyetlen csapásként, inkább lassú, alig érzékelhető romlásként járulhatott hozzá a Neander-völgyiek eltűnéséhez. A szakértők szerint további hasonló géneltérések is közrejátszhattak a hibrid utódok termékenységi problémáiban. Fontos hangsúlyozni, hogy a Neander-völgyiek kihalásának okai összetettek, és egyetlen gén sem magyarázza meg teljes egészében ezt a folyamatot. Az ehhez hasonló kutatások azonban segíthetnek jobban megérteni, mi történt az emberiség múltjának e drámai fejezetében.
