A CTE kialakulásának rejtett útja
Korábban a tudósok úgy gondolták, hogy a krónikus traumás enkefalopátia (CTE) nevű neurodegeneratív betegség fő oka az agyban felgyülemlő rendellenes tau-fehérje. Ez a fehérje normál esetben védi az idegsejteket, azonban kóros formája elpusztíthatja őket. Külön figyelmet érdemel, hogy a CTE-t jelenleg csak a halál után, a tau-szint vizsgálatával lehet biztosan diagnosztizálni.
A legújabb eredmények viszont azt mutatják, hogy az évekig tartó, ismétlődő fejsérülések már jóval azelőtt jelentős neuronveszteséget és gyulladást okoznak az agyban, mielőtt a tau-fehérje elváltozása megkezdődne. Noha a figyelem eddig főként az agyrázkódások számára irányult, most kiderült: minden, hosszabb távon elszenvedett fejre mért ütés számít, intenzitástól függetlenül.
Nem a sisak védi meg az agyat
A kutatás eredményei szerint a védőfelszerelés – például a sisak – önmagában nem nyújt megfelelő védelmet; csak minimális mértékben képes csökkenteni az agyon áthaladó erőket. Ezért elsősorban nem a felszerelés tökéletesítésétől várható a megoldás, hanem attól, ha a felesleges fejütések számát a sportágak szabályaival csökkentik. Különösen fontos lehet ez gyermekkorban, hiszen a korán elkezdett kontaktsportok miatt a későbbi években jelentősen nőhet az idegrendszeri leépülés kockázata.
Mit mutatnak az agyszövet-vizsgálatok?
A kutatás során 28, 20-51 éves elhunyt személy agyát vizsgálták, akik közül többen hosszú éveken át játszottak kontaktsportokat, néhányuknál azonban nem volt CTE jele, másoknál viszont már kialakultak a betegségre utaló elváltozások. Egy fejlett genetikai technológia, az úgynevezett egysejt-RNS szekvenálás segítségével vizsgálták, hogy milyen fehérjéket termeltek az egyes agysejtek.
Az agy homloklebenyében – amely a legtöbb ütést kapja – 56%-kal csökkent a speciális idegsejtek száma, amelyek azért felelősek, hogy az agy különböző részei megfelelően kommunikáljanak. Ez a pusztulás független volt a tau-fehérje szintjétől, illetve attól, hogy a sportolóknál ténylegesen kimutatható volt-e CTE. Az idegsejt-pusztító mechanizmus tehát már jóval korábban, akár láthatatlanul is elindulhat.
Az agy védekezése saját maga ellen fordulhat
Nemcsak az idegsejtek károsodnak: az agy immunrendszeri sejtjei, az úgynevezett mikroglia-sejtek is sérülnek. A sportolók agyában csökkent az egészséges állapot fenntartásában kulcsszerepet játszó mikroglia-sejtek száma, miközben nőtt a gyulladásban részt vevőké. Emellett a fejsérülések az agyi vérereket is érintették: romlott az oxigénellátás, és az úgynevezett vér-agy-gát is sérült, így kialakult egy öngerjesztő kör, amelyben minden újabb ütés tovább fokozza a gyulladást és akadályozza a regenerációt.
Nem minden fekete vagy fehér
Noha a kutatás olyan eredményekre jutott, amelyekre érdemes odafigyelni, fontos hangsúlyozni, hogy vannak korlátai is. Az adatok nagy része a hozzátartozókkal folytatott interjúkból származott, ezek azonban nem mindig pontosak. Ráadásul maga az a tény, hogy ezek a sportolók viszonylag fiatalon haltak meg, arra is utalhat, hogy más betegségek is hozzájárulhattak az agysejt-vesztéshez.
Összességében elmondható, hogy a sportban szerzett, évekig tartó ismételt fejsérülések alattomos módon, már egészen enyhe formában is komoly agykárosodást okozhatnak – akár akkor is, ha semmilyen egyértelmű sportártalom, mint például a krónikus traumás enkefalopátia (Chronic Traumatic Encephalopathy – CTE), még nem is mutatható ki.
