A mozgás nyomai az időben
A Laurentia útvonalának feltérképezéséhez a tudósok a Felső-tó (Lake Superior) északi partján, Wisconsin és Michigan határán található vörös homokkő- és iszapkőrétegekből, valamint vaskőzeteiből – főleg hematitból – vettek mintákat. A hematit ugyanis képes rögzíteni a keletkezése idején fennálló mágneses irányt, így visszavezethető, hol helyezkedett el Laurentia a Földön.
Egy tudáshiányos időszak kitöltése
Korábban kevés adat állt rendelkezésre az 1 075 millió és 900 millió év közötti időszakból, ami megnehezítette Rodinia létrejöttének pontos megértését. A legújabb kutatás az úgynevezett Freda Formáció friss, ártereken keletkezett üledékeiből vett mintákat vizsgálta, amelyek körülbelül 1 045 millió évesek. Az adatok és kőzetrétegek kormeghatározása alapján meghatározták az akkori mágneses pólus helyzetét is.
Sebességváltás az ősi földön
Az eredmények szerint Laurentia mintegy 30 millió év alatt látványosan, évente 30 centimétert (0,3 métert) haladt, majd a következő 30 millió évben, amikor áthaladt az Egyenlítőn, mozgása lelassult évi 2,4 centiméterre. Ez az időszak egybeesett a Grenville-hegységképződés kezdetével, ami azt mutatja, hogy ebben a korszakban a litoszféra nem viselkedett úgy, mintha egyetlen nagy lemez lett volna, hanem több, egymástól független lemezként mozgott.
