Guadalcanali csata: váratlan hősiesség
Az USS New Orleans a tasszafarongai csatában (Battle of Tassafaronga) sérült meg súlyosan 1942. november 30-án, amikor amerikai hajók megpróbálták megakadályozni, hogy japán rombolók utánpótlást juttassanak a stratégiai jelentőségű Guadalcanalra. Néhány hónappal korábban az amerikai tengerészgyalogosok sikeres partraszállása új irányt adott a csendes-óceáni háborúnak; a sziget 1943 februárjára teljesen amerikai kézre került.
A hajóorr felkutatásához modern technológiát vetettek be. Az Ocean Exploration Trust (OET) által üzemeltetett Nautilus kutatóhajóhoz tartozó pilóta nélküli felszíni jármű – a New Hampshire-i Egyetem irányításával – szonárral pásztázta végig a medret, majd a felfedezés után távirányítású víz alatti robotot (ROV) küldtek le a roncs vizsgálatára. A szakértők világszerte együtt dolgoztak az azonosításon; az USS New Orleans horgonyán és szerkezetén lévő bélyegzők igazolták a kilőtt hadihajó maradványait.
Mélytengeri élet új otthona
Az egykori csatamező ma a tengeri élővilág otthona: korallok, tengeri rózsák és kosárcsillagok telepedtek meg a víz alatti romon. Az expedíciót részben az Amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) támogatta.
A kilőtt hajóorr most emlékhely: az OET vezető tudósa kiemelte, mennyire figyelemre méltó, hogy az USS New Orleans – hősies legénységének köszönhetően – az egyik legsúlyosabban sérült, mégis túlélő amerikai cirkáló lett a második világháborúban. A legénység rögtönzött javításokat hajtott végre kókuszpálma törzsekkel, hogy vészhelyzetben eljussanak az Egyesült Államokig. Több tengerész posztumusz Navy Cross (Haditengerészeti Kereszt) kitüntetést kapott.
A megtalált hajóorr nem csupán egy hajóroncs: a hősök áldozatáról mesél, egy, az amerikai haditörténelem legsötétebb éjszakái közül.
