Az űr bestiája: óriási tűzcsóva támadta a Napot

Vérpezsdítő gigászok a napkoronán

Az efféle napszálak, vagy prominenciák, izzó gázból, vagyis plazmából álló fényes képződmények, amelyeket a Nap mágneses erővonalai tartanak a felszín fölött. Ezek legtöbbször aprók, de néha hatalmasra nőnek, és akár napfogyatkozáskor is láthatók. A most felbukkant Bestia különlegessége, hogy a plazmacseppek olyan gyorsan hullottak vissza a Napra, amit szabad szemmel elképzelni is nehéz. A folyamat során, amikor a plazma lehűl, az anyag az erővonalak mentén csapódik vissza a felszínre – ezt nevezzük koronacsapadéknak.

Veszélyes hullámok, szerencsére védve vagyunk

Ezek a prominenciák gyakran lópatkó alakúak, és időnként napkitöréseket, vagyis koronakidobódásokat (CME, Coronal Mass Ejection) okoznak. Ilyenkor a mágneses tartószerkezet elpattan, plazmát lőve az űrbe. Ha ez a kidobódás eltalálja a Föld mágneses mezejét, rádiókimaradást, műholdas zavarokat és sarki fényt is előidézhet. Szerencsére a Bestia most nem produkált koronakidobódást, tehát nem fenyegette bolygónkat.

Növekvő naptevékenység és újabb bestiák

Két további óriás prominencia is felbukkant a Napon: július 14-én és 15-én. Ezek a Bestiánál is nagyobbak voltak, hagyományosabb formát öltöttek, és koronakidobódást is kibocsátottak. Mindkettő szerencsés szögben lövellt ki, így a Földet elkerülik. Az ilyen izgalmas aktivitás is mutatja, hogy a Nap most éppen 11 éves napfoltciklusának aktív szakaszában van, ilyenkor sokkal gyakoribbak a mágneses instabilitások és a gigantikus napviharok.

2025, adrienne, www.livescience.com alapján