Astro Bot – az év platformjátéka a PlayStationtől?
Az elmúlt negyven évben számos Nintendo-klón született, de igazán kevés tudta felvenni a versenyt például egy Mario Karttal vagy A Legend of Zelda-val (Zelda legendája). Most azonban a PlayStation új címével, az Astro Bottal megtört a jég: az Asobi csapat mindössze 60 fővel, közel 12 órás, tömör, kompromisszummentes platformjátékot alkotott, amelyet a Summer Game Festen mutattak be. A fejlesztők szerint a siker kulcsa az állandó tesztelés és a játékosok boldogságára való törekvés volt minden egyes lépésnél.
Eközben a Nintendo fő fejlesztője, Takahasi Szinja továbbra sem hajlandó feláldozni a minőséget a gyorsabb fejlesztés kedvéért: nemrég teljes egészében elvetette a Metroid Prime 4-et, hogy elölről kezdhessék a munkát. A két nagy cég kreatív csatája a szoftverek terén a játékvilág egészének hasznára válhat.
Sonic Racing és Lego Party – nagy nevek, új köntösben
A Sega Sonic-csapata, Iizuka Takasi vezetésével, már egész közel került a Nintendóhoz a precizitás és tempó terén. A szeptember 25-én megjelenő Sonic Racing: CrossWorlds minden nagy konzolra elérhető lesz, és igazán villámgyors alternatívát kínál a Mario Kart Világ (Mario Kart World) mellett: kristálytiszta grafika, ötletes, gyűrűportálos pályák, gyors ütem, keresztplatform játék – mindez egy „régi/új” Sonic élményben. Bár versenyzők számában elmarad a Mario Karttól, a Sonic-féle energia semmivel sem pótolható.
Az SMG Studios idén ősszel jelentkezik a Lego Partyval, amely gyakorlatilag a Mario Party Legóba oltott verziója. A játékosok egy teljesen Lego-kockákból épített táblán mozognak, csapdákat kerülgetnek, minijátékokban mérkőznek – a színtiszta Nintendo-élményt mindenhol Lego-humor fűszerezi. Az egymás ugratása, a pályarészek építése, a reflexjátékok – mind-mind végig a kreatív káosz élményét adják.
Retro-láz: visszatérés a gyökerekhez
Júniusban a Donkey Kong Country visszatér (Donkey Kong Country Returns) ismét megmutatja, miért játszik a Nintendo saját ligában, de közben a retró platformerek is reneszánszukat élik. Az Xbox idei eseményén például bemutatták a Super Meat Boy Forever 3D-t, amely a 2010-ben kezdődött szadista tempót és nehézséget 3D izometrikus pályákra ülteti át – az eredményt színes, borotvaélű csapdákkal teletűzdelt pályákon élhetjük át. Ha működik a fizika, működik az élmény is.
A Switch mindig is dupla előnnyel bírt: az első party Nintendo exkluzívok mellett az NES-től a Game Boy Advance-ig, sőt mostantól a GameCube-ig terjedő digitális kínálatából a retro klasszikusokat bármikor újra elővehetjük – most már ráadásul szebb grafikával, gördülékenyebben, mint valaha. Zelda: Az apró kalap titka (The Minish Cap), Soulcalibur 2 vagy épp az eredeti Donkey Kong Country újra beköltöznek a nappalinkba.
Indie címek: mindenki ráhajt a klasszikusokra
A nosztalgia az indie stúdiókat is megihlette. A Metal Slug Tactics júliusi bemutatóján, vagy a Tribute Games új beat’em upjában (Tini Nindzsa Teknőcök: Mutánsok elszabadulva – TMNT: Mutants Unleashed), évtizedek retro élményei elevenednek meg modern köntösben. Kifinomult mozdulatkészletek és kombók teszik igazán egyedivé az amúgy is látványos gyepálást.
A Mina, az üreglakó (Mina the Hollower) a 2D-t 3D-re fordítja, roguelike-módra: bolt funkciókat és újszerű mechanikákat ad Zelda-alapokra. Az új Shovel Knight: A remény ásója DX (Shovel Knight: Shovel of Hope DX) pedig egyedülálló csavarral az ásás képességét illeszti a harc- és fejtörő-részekhez.
Akár Pokémon, akár Digimon a kedvenced – az új RPG, A titokzatos időutazó (Time Stranger) már-már nagyobb felhajtást kap, mint a Pokémon Legends: Z-A, ahol a rajongók csak abban bíznak, hogy idén ősszel végre nem fog döcögni a játék. A Nintendo számára talán egyre forróbb a helyzet: végre igazi kihívók gyűlnek a klasszikus családbarát márka köré, és a többiek sem hagynak időt pihenni.
Verseny, ami csak jót tehet mindenkinek
A világpremierek, a feltámadó retró címek és a hardcore riválisok miatt most már senki sem érezheti magát biztonságban a trónon. Lehet, hogy a Sony és a Microsoft hivatalosan nem tartja a Nintendót fő ellenfélnek – de minden lépésük azt mutatja, hogy a harc elkezdődött. Az igazi nagy kérdés: mihez nyúl a Nintendo, ha végre valódi, minden szinten izzó versenyhelyzetbe kerül? Ha szerencsénk van, minden eddiginél jobb játékokat!
