Ünneplésből káosz: mi történt Newarkban?
Az optimizmust gyorsan elsöpörte a valóság. Két nappal később, június 4-én légiirányítói hiány miatt teljesen blokkolták a repteret, órákon át késések és törlések söpörtek végig. Négy nappal később ugyanez megismétlődött. Az ilyen válságok nem csak Newarkot érintik – idén országszerte már tucatnyi esetből alakult ki komoly fennakadás, amikor műszaki hibák vagy létszámhiány bénította meg a repülésirányítást.
A legsúlyosabb idén Denverben januárban, Bostonban februárban és Atlantában májusban történt: itt radar- és rádióleállás miatt hosszú percekre, sőt, órákra teljesen vakon maradtak az irányítók. Denverben 90 másodpercig tartott a kiesés, máshol órákig. Ezek minden alkalommal tömeges késéseket, járattörléseket okoztak.
Egy márciusi tűzeset a baltimore-i Thurgood Marshall repülőtéren is leállást okozott: túlterhelt, elavult elektromos berendezések hibája miatt több mint két órán át nem indult egyetlen gép sem, 50 járatot töröltek, több mint 150 késett.
Ráadásul az FAA központi NOTAM (valós idejű légi veszélyek és figyelmeztetések adatbázisa) rendszer is többször leállt, ilyenkor rendszerint több mint 1300 járatkésés és -törlés következett.
Kevés ember, öreg gépek – mindenhol válság
Nem csak a technika: a Federal Aviation Administration (FAA) jelenleg több mint 3000 irányítóval van a kívánt szint alatt. Emiatt az ország számos légiirányítási központja kénytelen forgalmi korlátozásokat bevezetni, kevesebb járatot engedélyeznek, hogy megbirkózzanak a hiánnyal. Ez különösen érinti azokat a központokat, amelyek a nagy regionális reptereket, illetve Chicago, Los Angeles és Atlanta régióját kezelik.
A helyzet tényleges súlyát csak részben ismerjük: a lista csupán a hírekben megjelent vagy még elérhető FAA-adatbázisból származó hibákat tartalmazza, miközben a NOTAM rendszer üzeneteit két hét után törlik.
Idén, június közepéig a 162 napból legalább 16 napon – azaz minden tizedik napon – lényegében összeomlott az ország légiirányítása valahol.
Elavult rendszerek, sztrájkra emlékeztető túlóra
Egy tavaly szeptemberi jelentés szerint az ország kritikus légiirányítási infrastruktúrájának 90 százaléka már megérett a technológiai cserére; a 138 vizsgált rendszer majdnem felét fenntarthatatlannak minősítették, mert nincs pénz, alkatrész vagy megfelelő szakember a karbantartásukra. Vannak például olyan radaradók, amelyek 20 éve szolgálnak, a gyártójuk már megszűnt, nincs hozzájuk semmilyen pótalkatrész.
A NextGen névre keresztelt új rendszert a 2000-es évek eleje óta ígérik: ez váltaná le a mostani, még az 1940-es, 50-es években tervezett rendszert, de a teljes üzembe helyezése 2025 helyett még messze van, talán 2030-ra lesz kész. Egyetlen nagy repülőtéren sem érte el még a minimális célt sem.
Közben a légiirányítók kénytelenek túlórázni, elképesztően elavult technológiával garantálni a biztonságot – miközben a központok kétharmadában a létszám nem éri el a kitűzött célt, sőt, a felük még a minimum 85 százalékos szintet sem éri el. Sokan a mostani időszakot a kontrollerek 1981-es sztrájkjához hasonlítják, amikor Reagan elnök kirúgott 11 ezer dolgozót.
Májusban Duffy egy nyolcoldalas befektetési kerettervet jelentett be a Nemzeti Légiforgalmi Rendszer megújítására. A szándék látszik, részletek nincsenek – és biztos, hogy csak hosszú évek következetes finanszírozása, politikai akarat és hozzáértő vezetés oldhatja meg a halmozott problémákat.
Addig csak kisebb-nagyobb toldozgatás várható, miközben az egész ország nemzetközi légiközlekedése minden eddiginél sebezhetőbb és kaotikusabb marad.
