Szupernóva-por az Antarktisz jege alatt
A vas-60 kizárólag masszív csillagok belsejében születik, majd csak akkor kerül a világűrbe, amikor ezek a csillagok látványos szupernóvaként felrobbannak. Már korábban is találtak vas-60-at a Földön, ami szupernóva-robbanások közeli múltbeli hatásaira utalt, de a mostani vizsgálatok egészen fiatal – néhány tízezer éves – antarktiszi jégben bukkantak újabb vas-60-nyomokra. Ezzel szemben nem ismert olyan, a közelmúltban történt csillagrobbanás, amely közvetlenül magyarázhatná ezeket az eredményeket.
Vagyis a tudósok feltételezése szerint a Lokális Csillagközi Felhőben maradt vissza a vas-60, amelyet aztán a Föld összegyűjtött, miközben a Naprendszer a felhőn halad át. A bizonyítékok most azonban igazolják is ezt az elméletet: az antarktiszi jégmintákban talált vas-60 valószínűleg ebből az intersztelláris ködből származik.
A Naprendszer kalandozása a csillagporfelhőben
A kutatók szerint a Naprendszer néhány tízezer évvel ezelőtt lépett be ebbe a csillagközi felhőbe, és valószínűleg újabb néhány ezer év múlva hagyja majd el azt. Jelenleg a felhő külső pereméhez közel halad planétánk. Az Antarktiszról kivett jégmag pontosan azt az időszakot fedi le, amikor ez a belépés megtörténhetett. A vizsgálatok során kiderült, hogy 40 ezer és 80 ezer évvel ezelőtt jóval kevesebb vas-60 hullott a Földre, mint manapság. Ez arra enged következtetni, hogy korábban vagy szegényesebb közegben jártunk, vagy a csillagközi felhő jelentős anyagsűrűség-ingadozásokat mutat.
A tudományos csapat azt is kimutatta: a vas-60 mennyisége a földi archívumokban néhány tízezer éves ciklusokban erőteljesen változik. Ez kozmikus léptékben meglepően gyors, így kizárható, hogy a több millió éve halványuló, régebbi szupernóva-maradványok legyenek a források. Egyértelműen a Lokális Csillagközi Felhő az eredet.
Kozmikus tű a szénakazalban – a nyomozás folyamata
Összesen 300 kg antarktiszi jeget szállítottak Németországból Drezdába, ahol kémiai vizsgálatok során néhány száz milligrammnyi porszemcsét izoláltak. Innen kezdődött a vas-60 aprólékos kiválogatása – minden szemcsére vigyázva, nehogy egyetlen atom is elvesszen. Összehasonlító célból mérték a minták berillium-10 és alumínium-26 szintjeit, amelyek bősége jól ismert az antarktiszi jégben. Ennek segítségével lehetett ellenőrizni, hogy nem történt mérési veszteség.
A végső detektálást Ausztráliában, a Heavy Ion Accelerator Facility laboratóriumban végezték, ahol jelenleg egyedül képesek parányi mennyiségű vas-60-at kimutatni. Az elektromos és mágneses szűrőberendezésekkel 10 billió atomból is csak néhány vas-60 atomot tudtak kiszűrni – olyan ez, mint amikor valaki 50 ezer futballstadionnyi szénakazalból egyetlen tűt keres meg, és mégis sikerrel jár.
Kitekintés: még régebbi kozmikus nyomokról ábrándoznak
A kutatók további, még régebbi jégminták vizsgálatát tervezik. Új reményeket fűznek ahhoz, hogy az Antarktisz jégéből fel tudják majd dolgozni azokat a mintákat is, amelyek még azt az időszakot is lefedik, amikor a Naprendszerünk még nem lépett be a csillagközi porfelhőbe. Így a távoli múltból érkező kozmikus robbanások valós lenyomatát is sikerülhet megragadni.
