A vérképző őssejtek titkai
A kutatás középpontjában a vérképző őssejtek álltak, amelyek képesek folyamatosan megújítani a vért és az immunsejteket. Ahogy öregszünk, ezek az őssejtek egyre kevésbé töltik be feladatukat: kevésbé hatékonyan pótolják az elhasználódott vérsejteket, ezért az idősek immunrendszere gyengül, és nő a fertőzések, illetve a vérrák kockázata is. Ráadásul az öregedő őssejtekhez kapcsolódik a klonális hematopoézis nevű állapot, amely alattomosan, tünetmentesen emeli a daganatok és krónikus gyulladások kockázatát.
Mindezek dacára: Őssejt-fiatalítás a laborból
A kutatók öreg egérőssejteket vizsgáltak, amelyekben a lizoszómák túlságosan savassá, károsodottá és működésképtelenné váltak. Ez megbillentette a sejtek anyagcseréjét és epigenetikai egyensúlyát. Az áttörés az volt, amikor egy speciális enzimblokkolóval sikerült gátolni a lizoszómák túlzott aktivitását: az öreg sejtek visszanyerték fiatalkori jellemzőiket. Helyreállt a sejtanyagcsere, csökkent a gyulladás, javultak az epigenetikai mintázatok, újra jól működő immunsejtek és vérsejtek kezdtek képződni, sőt további egészséges őssejtek is keletkeztek.
Regeneráció a gyakorlatban
A tudósok ex vivo – azaz a testen kívül – is kipróbálták a módszert: az öreg sejtek kezelése után, amikor visszajuttatták őket az állatok szervezetébe, vérképző kapacitásuk több mint nyolcszorosára nőtt. Ráadásul javult a sejtanyagcseréjük, és csökkent az öregedéshez kapcsolódó gyulladásos útvonalak aktivitása. A sejtekben egészségesebben zajlott a DNS-anyagcsere, és kevésbé volt aktív az a gyulladást kiváltó jelátviteli rendszer is, amely kiemelt szerepet játszik az öregedési folyamatokban.
Új távlatok az öregedés elleni harcban
Az eredmények új lehetőségeket nyitnak a vérképzési rendellenességek kezelésére, az időskori őssejt-transzplantációk hatékonyságának növelésére, sőt a génterápiák előfeltételeinek javítására is. Nem kizárt, hogy a vérképző őssejtek öregedése és a leukémia kialakulása között eddig ismeretlen kapcsolat húzódik, amelyet most végre feltárhatnak. Az amerikai kutatók több nemzetközi csoporttal, köztük francia laboratóriumokkal is együtt dolgoztak, pénzügyi támogatók között szerepelt az USA Nemzeti Egészségügyi Intézete és európai kutatásfinanszírozók is.
