Az evolúció titkos kódja: 120 millió éve változatlan gének?

A Földön élő pillangók és molylepkék elbűvölő színei nem véletlenül hasonlítanak egymásra, még akkor sem, ha csak távoli rokonok. Egy nemzetközi kutatócsoport teljesen eltérő fajokon vizsgálta, mi okozza ezt a meglepő hasonlóságot. Megdöbbentő felfedezésük szerint ugyanaz a két gén, az ivory és az optix felelős a figyelemfelkeltő, ragyogó figyelmeztető színekért – méghozzá már 120 millió év óta. Az evolúció nem magukat a géneket írta át, hanem azokat a genetikai „kapcsolókat”, amelyek szabályozzák, mikor és hol lépjenek működésbe ezek a gének. Az eltérő fajokban ezek a kapcsolók hasonlóan módosultak, sőt, különleges fordulatként egy molylepkénél egy megfordult DNS-szakaszon keresztül jelent meg ugyanaz a színkód, amelyet egy pillangófajnál is észleltek.

Visszatérő figyelmeztető színek és utánozás

A tárgyalt fajok Dél-Amerika esőerdeiben élnek, és szárnyaik mintázata világos jelzést ad a ragadozóknak: rossz ízűek és mérgezőek. Ezt a természetes védelmet egyes állatok úgy fokozzák, hogy „lemásolják” egymás színmintáit, azaz mimikrit alkalmaznak. Részletesebben: a madarak, ha egyszer már összekapcsolták ezeket a mintákat a kellemetlen ízzel, a hasonló kinézetű fajokat is elkerülik. Ezért éri meg másolni a kipróbált és bevált színkombinációt.

Az evolúció kiszámíthatósága

Emellett a kutatók rámutattak: az evolúció, amelyet eddig sokan teljesen véletlennek gondoltak, bizonyos helyzetekben kifejezetten kiszámítható lehet. Azonos kihívásokra – például ragadozók elriasztására – újra és újra ugyanazokat a genetikai megoldásokat használja a természet, akár több millió éven át. Ez azt is jelentheti, hogy nagyobb eséllyel lehet megjósolni, merre fejlődhetnek az élőlények a jövőben, amikor például a klímaváltozás vagy új környezeti kihívások jelennek meg.

Miért fontos mindez?

Ha az élővilág nem végtelen számú „trükköt” alkalmaz, hanem újrahasznosítja a jól bevált genetikai sémákat, talán az emberiség is képes lehet előre jelezni, hogyan alkalmazkodnak majd a fajok a gyorsan változó bolygónkon. Az evolúció tehát nem csupán folyamatos szerencsejáték – van benne némi logika, visszatérő sablon és kiszámíthatóság is.

2026, adrienne, www.sciencedaily.com alapján