Újrakezdés százmillió évnyi csend után
A J1007+3540 jelű galaxis közepén lévő szupermasszív fekete lyuk hosszú hallgatás után váratlanul aktiválódott. A rádiótávcsöves felvételek szerint a fekete lyukból kiinduló sugárnyalábok felszakították a nyugalmat, de a környező óriási galaxishalmaz forró gázai – és azok extrém nyomása – azonnal hajlítani, összenyomni kezdték ezeket a vad plazmakilövelléseket.
Többek között a holland LOFAR rádióteleszkóp, valamint az indiai, felújított Giant Metrewave Radio Telescope (uGMRT) részletesen megörökítették, ahogy a régi, halványuló kilövellések körül új, fényes plazmacsóva jelenik meg. Sőt, a régi anyag látványosan széthúzódott, összegyűrődött a brutális környezeti viszonyok miatt.
Dübörgő ciklusok és kozmikus rétegek
A J1007+3540 magja nem először aktív: a képeken is tisztán látszik a friss jetek és a korábbi, idősebb plazma rétegeződése. Ez az ún. epizodikus aktív galaxismag (AGN), amely újra és újra aktiválódik, majd elcsendesedik – évezredekig tartó ciklusokban. Ilyen rétegzettséget, ahol a friss energia már a korábbi kitörések kifáradt maradványaiba ütközik, kifejezetten ritkán kapnak lencsevégre.
Főleg azért, mert a galaxis környezete rendkívül forró: az itt uralkodó nyomás nagyságrendekkel felülmúlja a megszokott rádiógalaxisokét. Ennek hatására a sugárnyalábokat nemcsak hajlítja, de oldalirányban el is tolja a forró gáz – különösen az északi régióban, ahol a LOFAR adatai szerint a plazma öreg, kiégett részecskéi már csak alig sugároznak.
Kozmikus sodródás és alakváltozás
A galaxis hátsó részéből egy hosszú, bágyadtan izzó, délnyugat felé elnyúló plazmanyom húzódik, amely azt bizonyítja, hogy az űr viharos közegében a kilövellések elnyúlnak és folyamatosan torzulnak. Így a galaxis nemcsak saját erejéből, hanem az őt körülvevő halmaz kegyetlen környezetétől is formálódik.
Az ilyen rendszerek fényt derítenek arra, hogy a fekete lyukak milyen gyakran váltakoznak aktív és csendes fázisok között, hogyan torzítja el a forró galaxishalmaz-gáz a kibocsátott rádióplazmát, és mekkora jelentősége van annak, hogy a kozmikus környezet nem tétlen szemlélő, hanem aktív átalakítója a galaxis fejlődésének.
Játék a kozmikus tűzzel – a kutatás folytatódik
A galaxis fejlődése nem egyenletes, hanem állandó küzdelem a fekete lyuk kitörése és a kozmikus környezet között. A következő vizsgálatok még nagyobb felbontásban követik majd a központi régió történéseit: a cél, hogy feltérképezzék, hogyan haladnak az újonnan indult jetek, és miként hatnak a környezetükre, illetve hogyan válik ettől a galaxis egyre változatosabbá és rétegzettebbé.
Az ilyen felfedezések új képet adnak arról, mitől indulnak újra a fekete lyukak, hogyan vetik szét és formálják át a galaxisokat, és hogyan alakul a világegyetem grandiózus szerkezete.
