
Az MI-vízió átmenetileg eltereli a figyelmet
Az utóbbi időben az amerikai részvénypiac egyre inkább magára talált az MI-őrületnek köszönhetően. 2022 elején a piac komoly esést mutatott, az S&P 500 értéke 25%-kal csökkent mindössze tíz hónap alatt. Azonban amint a ChatGPT (az OpenAI mesterségesintelligencia-chatbotja) megjelent, óriásira nőtt a technológiai részvények iránti érdeklődés, ismét felfelé hajtva a piacot. Grantham szerint az MI-láz nem megoldotta, hanem csak elkendőzte a lufi tényleges veszélyét. Az alapvető problémák – túlértékeltség, az árfolyamok és profitmarzsok irreális feltornázása – továbbra is jelen vannak, csak épp újabb adag forró levegőt kaptak.
Lényeges hangsúlyozni, hogy Grantham szerint a tőzsde egyszerűen képtelen hosszabb távra előre tekinteni: mindig a jelen állapotokat vetíti ki a jövőre, duplán beszámítva a jólét illúzióját. Ennek következtében a befektetési kedv továbbra is fékevesztett, miközben a fundamentális gondok egyre nagyobbak.
Demográfiai zuhanás és az emberiség jövője
Grantham azonban már nem csak pénzügyi lufik miatt aggódik. Egyre biztosabb benne, hogy bolygónk élete került veszélybe, a társadalmak pedig teljesen felkészületlenek a változó realitások kezelésére. Már 2011-ben megírta, hogy véget értek a bőséges nyersanyagok évtizedei, és hogy a világnak hozzá kell szoknia a lassabb növekedéshez és a szerényebb erőforrás-használathoz.
Különösen aggasztónak tartja a népességfogyást. Elmondása szerint Dél-Koreában a termékenységi ráta már csak 0,7, vagyis alig harmada a népesség újratermeléséhez szükséges 2,1-nek. Japánban már megfeleződött a 20 évesek száma, és ugyanazok a folyamatok – városiasodás, a nők nagyobb munkaerőpiaci részvétele, drága lakhatás, bölcsődei helyhiány – most terjednek Kínában, Európában és lassan az Egyesült Államokban is. Grantham szerint, ha Kína valaha bármilyen ambíciót dédelget, azt nagyon hamar kell megvalósítania, mert egy ilyen gyorsan zsugorodó népesség képtelen lesz jelentős befolyást gyakorolni.
Globális szinten a szakértők úgy számolnak, hogy 20–25 éven belül az átlagos fiatal pároknak már segítségre lesz szükségük a gyermekvállaláshoz, 40–50 éven belül pedig az emberi faj fennmaradása is veszélybe kerülhet.
Erőforrás-katasztrófa közeleg
A demográfiai válság mellett Grantham szerint az erőforrások kimerülése is egyre aggasztóbb méretű. Régen a kitermelt rézérc tartalma 4% volt, ma ez egy százalék alatt van világszerte. A lítium, a cink és a nikkel koncentrációja is kritikusan alacsony a földkéregben, ezek hiánya pedig nemcsak a hagyományos ipart, hanem az MI-t kiszolgáló adatközpontokat is lassíthatja vagy ellehetetlenítheti.
Lényeges hangsúlyozni, hogy a legkomolyabb energetikai és nyersanyagpiaci elemzők – a Nemzetközi Energiaügynökség, az S&P Global, a BloombergNEF, a Wood Mackenzie és a Goldman Sachs – már mind hiányokat jósolnak rézből és lítiumból kevesebb mint egy évtizeden belül.
Meredeken csökken a férfi termékenység
Granthamot talán leginkább az úgynevezett „toxicitásválság” tölti el aggodalommal. Egyre több adat bizonyítja, hogy a férfiak spermaszáma 1970 óta több mint kétharmaddal csökkent. Ennek oka szerinte a mindennapi életben előforduló, hormonrendszert megzavaró vegyületekben keresendő, amelyek főként műanyagokban, kozmetikumokban, legnagyobb arányban pedig a rovarirtókban találhatók. Ezeket a vegyületeket már a várandós nők is magukhoz veszik, átörökítve a károsodást akár unokáikra is. Egy tanulmány szerint például a Parkinson-kór előfordulása egy golfpálya egykilométeres körzetében kétszerese a távolabbi területekhez képest – Grantham saját hétvégi háza épp egy kilométerre van egy golfpályától.
A delfin magánya
Érdekes, hogy Grantham, akit lassan fél évszázada pesszimista “medveként” tartanak számon a piacokon, mégsem szomorú. Személyiségtípusa szerint “delfin”, azaz idealista, kíváncsi, sosem adja fel a kritikus kérdések felvetését, még akkor sem, ha hallgatósága gyakran nem akar szembenézni a kellemetlen igazságokkal. Grantham szerint az emberi természet mélyen optimista, mindannyian reménykedünk, hogy a világ mégis valahogy megoldja saját válságait – épp ezért hajlamosak vagyunk elodázni a valódi cselekvést.
Ő maga megbarátkozott azzal, hogy sokszor magányos delfinként úszik az “ölyvök” és “rókák” – azaz a stratégiagyáros, agresszív pénzemberek – társaságában. Nehéz kilátásokat fest, de azt állítja: épp az idealista kíváncsiság tartja lelkesnek, az újabb adatok összefüggéseit kutatja, és talán soha nem volt ennyire biztos abban, hogy az időnk, az erőforrásaink és az emberiség is fogytán van.
Ennek következtében, bár ő már hozzászokott ahhoz, hogy a rossz hírek hallatán mindenki inkább a fejét a homokba dugja, szerinte elkerülhetetlenül eljön az idő, amikor már nem lehet nem szembenézni ezekkel a tényekkel.
