A nagy rejtély: miért nem nőnek vissza a végtagjaink?

Aki gyerekként levágta az ujjbegyét, talán tapasztalta, hogy a testrész – bőrrel, körömmel együtt – képes volt visszanőni. Más emlősök, például majmok vagy egerek esetében is megfigyelhető ez a részleges regenerációs képesség, ám az emberi szervezet ezzel a képességgel itt meg is áll. Néhány élőlény – mint a szalamandrák vagy békák – ennél sokkal többre képes: teljes végtagokat képesek kinöveszteni, amire az emlősök, köztük az ember, nem képesek.

Új nyomok a végtagregeneráció rejtélyéhez

Miért nem tud a testünk egész végtagokat visszanöveszteni? Bár valóban jelentős szerepet játszanak genetikai tényezők, új kutatások szerint más, környezeti mechanizmusok is fontosak lehetnek. Két újonnan publikált tudományos eredmény alapján úgy tűnik, a szövetben előforduló hialuronsav mennyisége, valamint a sejtek oxigénérzékelő képessége kulcsszerepet játszhat a regenerációban.

Egérkísérleteknél azt figyelték meg, hogy részben levágott ujj esetén a szövet kevesebb heggel, könnyebben nőtt vissza, ha a sejtközi állományban magasabb volt a hialuronsav-szint. Az anyag nevével a kozmetikumokból is sokan találkozhattak – ránctalanító krémek gyakori összetevője.

Ebihal vs. egér: mi a döntő különbség?

Továbbá laboratóriumi kísérletek során afrikai karmos béka ebihalakat és egérembriókat vizsgáltak. A békák – természetes, oxigénben szegény vízi környezetükben – képesek teljes végtagokat visszanöveszteni. Ha az egérembriók csonkolt szöveteit alacsony oxigénszintnek tették ki, azok jobban gyógyultak, hasonlóan a békaszövetekhez. Kiderült: nemcsak az oxigénszint, hanem az is számít, hogy a szövet mennyire képes felismerni, illetve érzékelni azt. Az ebihalak sejtjei jóval gyengébben reagáltak az oxigénre, mint az emlősök sejtjei.

Bár teljes emberi végtag visszanövesztése eddig még nem sikerült, a mostani eredmények közelebb vihetnek ahhoz, hogy egyszer komolyabb szövetkárosodásokat is helyre lehessen állítani. Az áttörés – ha eljön – talán épp itt kezdődik.

2026, adrienne, www.scientificamerican.com alapján

Share on Social Media