A Rák-köd látványos metamorfózisa új titkokat tár fel

A Rák-köd, a Földtől 6500 fényévre lévő, a Bika csillagképben található szupernóva-maradvány az elmúlt 25 évben jelentős változásokon ment keresztül a Hubble űrtávcső felvételei tanúsága szerint. A két évtized különbséggel készült képek lenyűgöző részletességgel mutatják be, hogyan fejlődött és tágult a csillagrobbanás után keletkezett kozmikus felhő.

Ezer éve robbant, még mindig mozgásban van

A Rák-köd története egészen 1054-ig nyúlik vissza, amikor a Földről is látható hatalmas csillagrobbanást jegyeztek fel japán, kínai és közel-keleti csillagászok. Bár a „vendégcsillag” néhány hét után eltűnt az égboltról, a kozmikus esemény nyomai azóta is kutathatók. A 18. század közepén azonosították a Rák-ködöt, később Edwin Hubble és társai is összekapcsolták a ködöt az 1054-es robbanással. A döntő bizonyítékot a közepében található pulzár, vagyis gyorsan forgó neutroncsillag jelentette, amely a szupernóvák jellegzetes maradványa.

A pulzár hajtja a tágulást

A legújabb Hubble-felvételeken jól látszik, hogy a pulzár a köd közepén továbbra is aktív: hatalmas energiával hajtja kifelé a ködfonalakat, mintegy 5,5 millió km/órás sebességgel. Ugyanakkor nem a robbanás lökéshullámai mozgatják a ködöt, hanem a pulzár sugárzása tölti fel és teszi fényessé a szerteágazó anyagfelhőket. A különböző színek – kékek, sárgák és vörösek – a gázok hőmérsékletét és összetételét, például a kén és az oxigén jelenlétét is érzékeltetik.

Az égbolt sem örök

A Hubble hosszú élettartama lehetővé tette, hogy a kutatók a köd változásait 3D-ben, lélegzetelállító részletességgel vizsgálják. Mindezt figyelembe véve, a Rák-köd példája is azt mutatja, hogy az égbolt nem mozdulatlan – a kozmikus változások döbbenetes tempóban zajlanak, és a modern űrtávcsövek révén mindez most már közvetlenül is megfigyelhető.

2026, adrienne, www.livescience.com alapján