Különös fényjelenségek, sosem látott változások
A bolygóütközések elvileg gyakoriak lehetnek a fiatal csillagrendszerekben, ám szinte lehetetlen épp jókor elcsípni ezeket. Az érintett égitesteknek éppen az anyacsillaguk előtt kell elhaladniuk a Föld felől nézve, hogy detektálható változásokat okozzanak a fényében. A figyelem középpontjába most a Gaia20ehk került, amely 2016-ig átlagos, stabil csillag képét mutatta – majd néhány évvel később, 2021 körül valósággal megzavarodott a viselkedése: háromszor is hirtelen elhalványult, utána pedig kaotikussá váltak a fénygörbéi. Ilyet korábban még nem láttak hasonló csillagnál, ezért kezdtek gyanakodni a kutatók, hogy valami rendkívüli történik.
Több éves adatelemzés után jött a döbbenetes eredmény
A csillagászok először azt vették észre, hogy valami rendszeresen elhalad a csillag előtt és kitakarja annak fényét. Ez viszont még önmagában kevés volt, mert lehetett volna egyszerű porfelhő, vagy akár egy gigantikus fekete lyuk által irányított, látványos pusztítás eredménye is, amikor egy bolygó darabjaira szakad. A döntő bizonyítékot az infravörös megfigyelések szolgáltatták: a csillag látható fénye ingadozóvá vált, miközben az infravörös sugárzása hihetetlenül felerősödött. Ez azt mutatta, hogy az ütközés során izzó, forró por és kőzetanyag került a csillag körül pályára.
Fokozatos közelítés, majd hatalmas ütközés
A három kezdeti halványodást valószínűleg a bolygók lassú közeledése és kisebb ütközései okozhatták, mielőtt végül teljes lendülettel egymásba rohantak volna. Az ekkor felszabaduló energia okozta a látványos infravörös kitörést. A felfedezést az tette még értékesebbé, hogy eddig alig néhány, ehhez hasonló bolygóütközés nyomát sikerült kimutatni, és egyik sem mutatott ilyen hasonlóságot a Holdunk kialakulásakor feltételezett eseménnyel.
Miért fontosak ezek az égi karambolok?
Ha sikerülne több ilyen eseményt megfigyelni – például a közeljövőben induló Simonyi Survey Telescope (Vera C. Rubin Observatory) segítségével –, a kutatók akár száz további ütközést is felfedezhetnek az elkövetkező tíz évben. Ezek elősegíthetik annak megértését, hogy mikor és hogyan alakulhatnak ki holdak bolygók mellett, illetve mennyire gyakori az a szerencsés helyzet, amely a Földet és a Holdat is jellemzi. Gaia20ehk körül a törmelékfelhő nagyjából 150 millió km-re, vagyis egy csillagászati egységnyire kering a csillagtól – épp ott, ahol a Föld kering a Nap körül. Ezzel a ritka és lenyűgöző felfedezéssel egy lépéssel közelebb juthatunk ahhoz, hogy megfejtsük, pontosan hány ilyen kozmikus szerencsejáték játszódik le a világegyetemben.
