Az MI mindenhol, a munka nagyrészt sehol
Khosla szerint 2030-tól a tevékenységek négyötödét MI fogja ellátni. Ez elsőre ijesztő – különösen, ha felidézzük azt az elemzést, amely szerint 2028-ra az USA-ban akár 10,2 százalékos munkanélküliséggel kell számolni, és a tőzsde is bezuhanhat. Az amerikai GDP mintegy 15 ezermilliárd dolláros munkaalapú részét szinte teljesen felszámolhatja az MI, ami szerinte deflációs sokkot hoz: csökkennek az árak, és ahogy megszűnik az emberi munka értéke, olcsóbbá válik minden.
Noha ez elriaszthatja a gazdasági szakembereket, Khosla arra világít rá, hogy épp ez teremtheti meg az általános bőséget. Ha a munka nem kerül pénzbe, a termékek és szolgáltatások árai is a padlóra esnek.
Ami olcsóvá vagy ingyenessé válik
Az MI és a robotika hatására a drága javak is filléresednek: ház, oktatás, élelmiszer, egészségügy – mindezekhez olcsón vagy akár ingyen hozzá lehet majd jutni. Khosla elképzelhetőnek tartja, hogy 2040-re tízezer dollár (kb. 3,6 millió forint) többet ér majd, mint ma százezer dollár (kb. 36 millió forint): ebből fedezhető lesz a lakhatás, tanulás, táplálkozás és orvosi ellátás is. Ezeket könnyebben biztosíthatná az állam alapjövedelem, MI-alapú vagyonalap vagy más szociális rendszer révén.
Az egészségügyi ellátás – leszámítva néhány beavatkozást, mint a szívműtétek – szinte ingyenessé válhat. Mezőgazdasági munka, összeszerelősor, kiskereskedelem, könyvelés: mindet elvégzik majd az MI-ügynökök vagy robotok akár havi néhány száz dollárért. A robotok lakásonként ugyanúgy bérelhetők lesznek, mint ma az autók.
A reális veszélyek a piacon
Bár az MI-pánik borúlátó jövőképeket is szült, például 2028-ra zuhanó részvényindexeket és válságot vizionált, a Wall Streeten is sokan bíznak abban, hogy a produktivitás növekedése összességében javít majd az életszínvonalon. Több nagy elemzőház szerint hiába szűnik meg 92 millió munkahely 2030-ig, cserében 170 millió új munkakör születik az MI-hez kapcsolódóan.
Egyetértés egyébként nincs: míg az MI-vezérigazgatók, genetikusok és újfajta menedzserek előtt új távlatok nyílhatnak, a legtöbb embert a váltás veszélye fenyegeti. Khosla azonban kitart amellett, hogy a helyzet megoldható – politikai akarattal.
Hogyan védhető meg a társadalom?
Khosla élesen fogalmaz: kapitalizmus csak addig létezik, amíg a demokrácia – tehát az emberek – engedik. Ha a társadalom 80 százalékát kilökik a piacról, a rendszer megbukik. Szerinte ezért teljesen el kell törölni mindazok személyi jövedelemadóját, akik évi 36 millió forintnál kevesebbet keresnek. A kieső bevételt tőkenyereségadóval lehetne pótolni, hiszen ennek 40 százalékát jelenleg is az igazán gazdagok fizetik. Emellett egy országos vagyonalap (mint Norvégia olajalapja), MI-adó, robotadó, általános alapjövedelem és zéró költségű állami szolgáltatások bevezetését javasolja.
Ugyanakkor Khosla is látja a kockázatokat: a 2030–2040 közötti időszak elképzelhető, hogy kaotikus lesz, országonként eltérő mértékben. Azok az országok, amelyek lemaradnak az MI alkalmazásában – például Németország, a szigorú robottilalmával –, veszélyesen háttérbe szorulhatnak.
Az amerikai politika szerinte vegyes képet mutat: kevesebb szabályozás, nagyobb nyerési vágy pozitívum, de a szociális elkötelezettség hiánya aggasztó. Ha nem lesz megfelelő társadalmi védőháló, akár a társadalmi rend is széteshet.
Mire érdemes készülni?
Noha az MI-től átalakult jövő tele lehet buktatókkal, Khosla optimista: a most ismert munkahelyek megszűnése felszabadítja az embereket. A következő évtizedben a jelenleg sulykolt életút – tanulj, diplomázz, találj jó állást – szerinte elavulttá válhat. Az MI révén eltűnnek azok a munkák, amelyek az emberi fejlődés egy korábbi szakaszának elkerülhetetlen melléktermékei voltak: a gyártósori robot módjára ismétlődő munka vagy a mezőgazdasági szenvedés a hőségben.
A végső kérdés, hogy ez a bőség mennyire lesz tartós és igazságos. Elképzelhető, hogy a munka szükségessége eltűnik, és új tartalommal kell megtölteni az életet – de ehhez bátor, előremutató politikai döntésekre lesz szükség.
