
Pénzcsap elzárva
Az utóbbi időben azonban egyre jobban szűkülnek ezek a lehetőségek. Az USA vezető szerepe a nemzetközi fejlesztési és egészségügyi támogatásokban mostanra szinte megszűnt, a humanitárius és tudományos újságírást finanszírozó pályázatok nagy részét befagyasztották vagy teljesen megszüntették. Marius Dragomir, egy tallinni médiakutató központ igazgatója ezt katasztrófaként jellemzi. Szerinte pont most lenne rendkívül nagy szükség kiegyensúlyozott tudományos tájékoztatásra, mégis éppen most szűnik meg minden kulcsfontosságú finanszírozás.
Az InfoNile társalapítója, Fredrick Mugira is megerősíti, hogy forrásaik szó szerint elapadtak. Korábban még volt anyagi keretük újságírókat küldeni Kongóba és Ruandába oknyomozni, most viszont már nem készülnek cikkek arról, hogy kik vágják az erdőket, hogyan pusztulnak a biológiai sokféleség utolsó bástyái. Ezenfelül szerinte radikális változást hozott az USAID, a világ egyik legnagyobb fejlesztéspolitikai támogató szervezetének felfüggesztése: a közvetítő alapítványok rendszere is megrogyott, hiszen sokszor épp ezek a szervezetek foltozzák be a finanszírozási hiányokat.
Az InfoNile anyaszervezete, a Water Journalists Africa 2024-ben még négy nemzetközi támogató ígéretére számíthatott, mostanra azonban mindössze egyetlen maradt. Az általuk támogatott kongói és burundi fakitermelési oknyomozások, illetve a dél-szudáni projekt is megszűntek, mivel a támogatások összege 2024-ről 2025-re 111 millió forintról kevesebb mint 85 millió forintra zuhant.
Láncreakció a globális újságírásban
Az adatok szerint az USA 2024-ben még több mint 102 milliárd forintot irányzott elő a független sajtó támogatására világszerte, de ebből 2025-re csak töredéke maradt. Az Internews, a független médiát támogató szervezet például 2025-ben még 47 milliárd forintnyi USA-támogatással számolt, mostanra azonban ennek 95 százalékát elveszítette.
Különösen szomorú helyzetbe kerültek az alacsony és közepes jövedelmű országok újságírói, akik eddig jelentős támogatásból tudtak eljutni például klímacsúcsokra. A Föld Újságíró Hálózata révén még Belémbe, a COP30 klímacsúcsra is tudtak delegálni újságírókat, de 2025-re már minden amerikai pályázatot leállítottak. Hasonlóan nehéz helyzetbe került a Fülöp-szigeteki Climate Tracker is, amelynek tavaly csak latin-amerikai újságírókat sikerült támogatnia.
Ez azonban nem az egész történet: több nagy, magánalapból működő jótékonysági szervezet is visszafogta a médiára szánt forrásait, hogy magára a tudományos kutatásra koncentráljon. Az Egyesült Államokban a Howard Hughes Medical Institute komolyan csökkentette a tudományos újságírás támogatását, míg a Media Impact Funders adatai szerint a tudomány-, egészség- és környezeti újságírásra fordított támogatások 2021 és 2023 között több mint 8 milliárd forinttal estek vissza.
Növekvő álhír-áradat
A támogatások eltűnésével egyre nehezebb finanszírozást szerezni. A tudományos, klíma- és környezeti témákban dolgozó alapítványokat most szó szerint elárasztják a pályázatok. Ezek a szervezetek azonban egyre inkább magának a tudománynak biztosítanak támogatást, így a tudományos újságírás folyamatosan a rangsor végére szorul.
A hagyományos bevételi források beszűkültek, a filantróp támogatás pedig évről évre csökken – mondja Cayley Clifford, az Africa Check főszerkesztő-helyettese. Igyekszenek nem engedni, hogy ez rontsa munkájuk színvonalát, de hiába: épp akkor fogy el a pénz, amikor globális járvány, klímaválság, MI-robbanás és álhírjárvány közepén különösen nagy szükség lenne hiteles tudományos cikkekre.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy a tudományos újságírás visszaszorulásával nő a PR-tevékenység aránya: sok tehetős országban a kommunikátorok inkább egyetemekhez mennek dolgozni, ahol már nem az objektivitás, hanem az intézményi hírnévépítés a fő szempont.
Legnagyobb veszélyben a szabadúszók és a szegény országok
A megszorítások főképp a szabadúszó újságírókat és a kevésbé tehetős országok szakíróit érintik. Többségük webes portálokon publikál, vagy egyetemi sajtóanyagok szerzője. Például egy mali tudományos újságíró az épp csak elindított tényfeltáró projektjét kényszerült sutba dobni a támogatás elapadása miatt. Kis nonprofit egészségügyi és környezeti hírportálok csupán azért tudnak még talpon maradni, mert sikerült új forrásokat találniuk, például helyi támogatók révén.
Ezenfelül akadnak ellenpéldák is: a kaliforniai Mongabay szerkesztősége folyamatosan bővül, mivel változatos forrásokból – például a Ford Foundationből – teremtik elő bevételeiket, és nem támaszkodnak állami támogatásokra.
Remények és félelmek Európában
Májusban mégis felcsillant némi remény: az Európai Unió vezetése 2028-tól új, minden eddiginél jelentősebb támogatási csomagot tervez. Az AgoraEU program csak médiára, videojátékokra, audiovizuális tartalmakra 3,2 milliárd eurót – vagyis több mint 1250 milliárd forintot – kíván szánni. Azonban egyelőre csak remélni lehet, hogy a döntéshozók valóban rá is bólintanak erre a finanszírozásra.
A következő időszak ezért sorsdöntő lehet: ha a közszféra vagy a filantrópia nem lép a helyébe, végképp eltűnhetnek a független, magas színvonalú tudományos és környezeti oknyomozások.
