Mikroadagolás vagy placebo?
Az ausztrál MindBio nevű biotechnológiai cég átfogó, placebo-kontrollált kutatása most jelentős mértékben árnyalja a mikroadagolásról kialakult képet. A vizsgálatban résztvevők egy kis adag LSD-t (4 és 20 mikrogramm között) kaptak – ez jóval kevesebb annál, ami hallucinációkat okozna –, mások pedig placebót, mégpedig koffeintabletta formájában. Utóbbi azért fontos, mert a pszichedelikus szerekkel végzett tesztekben gyakran alkalmaznak úgynevezett aktív placebót, amely maga is rendelkezik érzékelhető pszichoaktív hatással (például koffein vagy metilfenidát).
Az eredmények azonban meglepőek voltak: azok a páciensek, akik LSD-t kaptak, valóban éreztek némi jóléti javulást, de depressziós tüneteik – MADRS-pontszámaik alapján – rosszabbra fordultak, mint azoké, akik koffeintablettát szedtek. Ezért meglepő, hogy egy közepesen erős csésze kávé hatékonyabb lehet a súlyos depresszió kezelésében, mint egy cseppnyi LSD. Ez kétségbeejtő hír a mikroadagolás hatásosságában reménykedőknek, viszont öröm lehet a rendszeres kávéfogyasztóknak.
A placebohatás valódi ereje
A kutatás váratlan következtetéseit támogatják azok a szakértők, akik már korábban is feltételezték, hogy a mikroadagolás sikertörténete inkább a placebohatásnak tudható be, nem pedig a szerek valós biokémiai hatásának. Továbbá, egy 2020-as, placebo-kontrollált pszichedelikus kísérlet során Jay A. Olson kanadai kutató azt tesztelte, mi történik, ha a résztvevők placebót kapnak, de azt hiszik, valódi pszilocibint vettek be. A “Tripping on Nothing” című tanulmányban a többség valóban érzékelte a szer vélt hatását, annak ellenére, hogy nem kaptak pszichedelikus anyagot. Olson megállapította: a placebohatás erősebb lehet, mint amire a legtöbben gondolnának, sőt, meg is haladhatja a mikroadagolás tényleges hatását.
Ezért azt sem lehet kizárni, hogy a mikroadagolással elért pozitív hatások jelentős része valójában az elvárásokból és a környezetből fakad, nem magából a szerből.
A kutatási módszerek árnyalják az eredményt
Fontos azonban megemlíteni, hogy a MindBio úgynevezett dupla-dummy kísérletet alkalmazott. Itt a résztvevők úgy tudták, hogy háromféle szert kaphatnak: LSD-t, koffeint vagy metilfenidátot (ez utóbbi azonban senkinek sem jutott). Minden alany az ismert Fadiman-protokollt követte, azaz háromnaponta vett be egy mikroadagot a kijelölt szerből. Ez a kutatási felépítés csökkentette a páciensek elvárásait; ők is úgy gondolhatták, hogy pusztán stimulánst kaptak.
Jim Fadiman, a protokoll névadója és tapasztalt pszichedelikus kutató nem ért egyet a MindBio következtetéseivel. Meglátása szerint az aktív placebo, vagyis a koffein, önmagában is jelentős hangulatjavító, ezért szerinte hibás együtt tárgyalni a placebo- és a mikroadagolás-hatást. Fadiman rámutat egy korábbi, nyílt (tehát nem vak) LSD-mikroadagolásos vizsgálatra is, amely 59,5%-os javulást mért a depressziós skálán, és amelyben a páciensek maguk is biztosan tudták, hogy mikroadagolást végeznek.
Kiknek számít, hogy mi miatt javul a hangulat?
Érdekes, hogy a mikroadagolást kipróbálók közül többen sem lepődnek meg az új eredményeken. Ayelet Waldman, aki 2017-ben saját tapasztalatait összegezte egy hangulatzavarával vívott küzdelem során („Egy igazán jó nap” (A Really Good Day)), úgy véli, számára teljesen mindegy, placebohatásról vagy valódi biokémiai javulásról van szó – a lényeg, hogy jobban érzi magát.
Ezért felmerül a kérdés: számít-e egyáltalán, hogy a mikroadagolás ténylegesen biológiailag hat, vagy „csak” az agyunk játszik velünk? Ha a javulás mérhető, ismételhető, a placebohatás is értékes lehet.
A kutatók továbblépnek: MI és egészségmegfigyelés
MindBio vezetője, Justin Hanka mindenesetre hamarosan új területre lép: következő projektje egy MI-alapú telefonos alkalmazás, amely a hang alapján becsüli meg a véralkoholszintet. Visszatekintve maga is elismeri, hogy ha tudta volna, amit ma tud a pszichedelikus szerek hatásáról, valószínűleg nem fektetett volna saját forrásból milliókat a mikroadagolás kutatásába.
A jelenlegi tudományos konszenzus szerint tehát egy csésze jó kávé jelenleg hatékonyabb hangulatjavító, mint egy pár cseppnyi LSD – legalábbis, ha klinikai depresszióról van szó.
