Ritka meteoritok árulkodnak az aszteroidák összetételéről
Az aszteroidák kémiai összetételének megértéséhez a kutatók a Földre hulló különleges meteoritokat, úgynevezett szenes kondritokat elemeztek. Ezek a meteoritok az összes ismert földi meteorithullás mindössze 5 százalékát teszik ki, mivel rendkívül törékenyek, gyakran már földet érés előtt széttörnek. Ha sikerül megtalálni egy-egy példányt, általában a Szaharában vagy az Antarktiszon bukkannak fel, ahol a megőrződési feltételek ideálisak.
Az aszteroidák alapanyagainak feltérképezése
A Space Sciences Institute (ICE-CSIC) munkatársai gondosan kiválasztottak és elemeztek aszteroida-eredetű mintákat. A részletes kémiai elemzést a University of Castilla-La Mancha végezte tömegspektrometriás módszerrel. Így sikerült azonosítani a hat leggyakoribb szenes kondrit pontos kémiai összetételét. Ennek alapján már felmérhető, hogy a jövőben milyen mértékben lehet belőlük értékes anyagokat kinyerni. A kutatócsoport több mint tíz éve vizsgálja a kisbolygók és üstökösök anyagát, és kulcsszerepet vállal a NASA antarktiszi meteoritkollekciójának kezelésében is.
Megéri-e bányászni az aszteroidákat?
A kérdés azonban korántsem ilyen egyszerű. A kutatók azt találták, hogy bár a meteoritok tele vannak változatos ásványokkal és kémiai elemekkel, a legtöbb kisbolygóban csak kis mennyiségű nemesfém található. Emiatt egyelőre kétséges, megéri-e ipari mennyiségben kinyerni ezeket az anyagokat. Bár a regolitnak nevezett laza felszíni anyag visszahozása kis mennyiségben egyszerűbbnek tűnik, a bányászat ipari léptékben teljesen új mérnöki megoldásokat kíván. Ugyanakkor, ha a földi bányászat helyett űrbéli forrásokat használunk, az mérsékelheti a környezeti károkat.
Mely kisbolygók lehetnek valóban hasznosak?
Az aszteroidaöv változatos objektumok sokaságából áll, amelyek története, összetétele és ásványkincsei rendkívüli módon különböznek. Egyes kisbolygók, ahonnan a hidratált kondritok származnak, vízben gazdagok, de kevés bennük a fém. Milliárd évek alatt minden kisbolygó máshogy alakult át. A kutatások szerint az úgynevezett differenciálatlan (őskisbolygók), amelyek a Naprendszer kialakulásának relikviái, egyelőre nem tűnnek ideális bányászati célpontnak. Sokkal inkább érdemes olyat választani, amelyeken az olivin- és spinellásványok előfordulása domináns – ezek ígéretesebbek lehetnek.
Technológia, víz és az emberiség hosszú távú kalandja
A jövő űrbázisai számára kulcsfontosságú lesz, hogy vizet találjanak, hiszen ez rakéta-üzemanyagként, illetve ivóvízként is felhasználható. Emiatt elsősorban olyan aszteroidákat érdemes előnyben részesíteni, amelyeket a múltban víz formált át, és ásványaikban is víz rejtőzik. Az anyag kinyerése azonban alacsony gravitációs környezetben teljesen új technológiákat követel meg. Ami ma még sci-finek tűnik, harminc éve sem tűnt másnak a kutatók számára, amikor az első visszahozó missziókat tervezték.
Planetáris védelem és valamivel többről is szó lehet
A Föld közelében elhaladó apróbb aszteroidák befogása és holdi pályára állítása már nemcsak elmélet: nemzetközi szinten dolgoznak a gyakorlati megoldásokon. A vízben gazdag szenes kisbolygók különösen vonzó célpontoknak számítanak: belőlük kivont vizet akár üzemanyagként, akár ivóvízként lehetne felhasználni a bolygóközi küldetések során. Emiatt az aszteroidabányászat nemcsak az űrkutatást segítheti, de hozzájárulhat a földi bányászat csökkentéséhez és a jövő fenntarthatóságához is. Egyszer talán veszélyes kisbolygókat is képesek leszünk „megcsapolni”, hogy megszűnjön a fenyegetésük – de addig is az űrbányászat jövője minden korábbinál közelebb került.
