Gyerekkori zsenik — hamar eltűnnek a süllyesztőben
A történet itt éles fordulatot vett: az elemzés szerint a gyerek- vagy kamaszkori csúcsteljesítmény nem garantálja, hogy valakiből felnőttkorára igazi legenda lesz. Sőt, a legtöbb világklasszis sosem tűnt ki fiatalon a kortársai közül, és nem szűkítette le idejekorán az érdeklődési körét. A kiemelkedő tudósok, sportolók, zenészek és sakkozók többsége széles spektrumban próbálta ki magát, mielőtt megtalálta azt a területet, amelyben később világszínvonalat ért el. A hangsúly a lassú érésen és a rugalmasságon van — a kutatók szerint pontosan ez jelenti azt a hátteret, amely biztosíthatja a hosszú távú csúcsteljesítményt.
A széles látókör titkos ereje
Továbbra is kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a korai specializáció helyett a tapasztalatok sokszínűségére fektetjük a hangsúlyt. A kutatók több magyarázatot is felhoznak az adatok alapján. Az úgynevezett keresés-illeszkedés hipotézis szerint, ha valaki több területen is kipróbálja magát, nagyobb eséllyel találja meg, miben igazán tehetséges. A tanulási tőke modellje szerint a sokféle területről szerzett tudás általános fejlődést ad, így később gyorsabban és könnyebben lehet fejlődni bármely kiválasztott területen. Végül a kockázatminimalizálás logikája is működhet: a változatosság csökkenti a kiégés, motivációvesztés vagy sérülés kockázatát, ami főleg a sportban és a zenében lényeges.
Praktikus tanácsok — és Einstein mint példa
A kutatás üzenete világos: a tehetséges fiatalokat nem szabad egyetlen pályára kényszeríteni már korán. Helyette támogatni kell, hogy bátran kipróbáljanak több diszciplínát — legyen szó akár távol eső területekről is (például matematika és nyelv, földrajz és filozófia). Ezt támasztja alá Albert Einstein példája is, aki fizikai zsenialitása mellett hegedült, és a zenében is otthon volt.
Változás kell a tehetséggondozásban
Továbbra is súlyos kérdés, hogy a tehetséggondozó programok, az oktatáspolitika és a döntéshozók mennyire követik ezeket az új eredményeket. Világossá vált, hogy a régi dogmák — mint az ifjú titánok korai kiválasztása és szűk pályára állítása — kevésbé hatékonyak a világklasszisok kinevelésében. A változatos háttér, az önkéntes és támogatott felfedezés, valamint az egymástól távol álló diszciplínák kipróbálása az út a tudomány, zene, sport vagy épp a technológia jövőbeli legendái felé.
