Nyelvbe zárva: mennyire határoznak meg minket a szavaink?
Különösen fontos kiemelni, hogy a világ nyelvei máshogy tagolják a tapasztalatokat, és ez erősíti az úgynevezett nyelvi relativizmus (Sapir–Whorf-hipotézis) elméletét. Arra lehet következtetni, hogy minden nyelv a saját kulturális mintáit tükrözi: ha dánul létezik a hygge, annak helye van a mindennapokban is. Ezt követően Sapir egy lépéssel továbbment, és azt állította, hogy a beszélők a nyelvük foglyai lehetnek; ha nincs szavunk valamire, az a tapasztalat is hiányzik az életünkből.
Elméleti viták: tényleg rabok vagyunk?
Az elméletet óriási vita övezi. Például Benjamin Lee Whorf szerint a hopi nyelv múltidőt nem jelölő igerendszere teljesen más időfelfogást eredményez. Ehhez jön még a közkeletű mítosz, miszerint az inuitoknak ötven szavuk van a hóra – valójában ez inkább vitatható, hiszen az attól is függ, mit számítunk „szónak”. Dan Everett kutatásaiban azt állította, hogy az Amazonas-menti pirahã nyelvből hiányzik a beágyazott mondatszerkezet. Ez szöges ellentétben áll Chomsky híres elméletével, miszerint az összetett szerkezetek általánosan jellemzik az emberi nyelveket. Az ilyen viták újra és újra fellángolnak, és még a témáról írt két legfontosabb könyv is egymással ellentétes nézőpontokat képvisel.
Anyanyelv: otthon vagy zárka?
Abban mindenki egyetért, hogy bizonyos alapvető hasonlóságok vannak a nyelvekben. Mégis különösen fontos kiemelni, hogy az őslakos nyelvek tanulmányozása óriási sokszínűséget mutatott ki. Az élőhely és a kultúra gyakran alakítja a szótárat. Például bizonyos hegyvidéki nyelvek különbséget tesznek „ez a ház felfelé”, „ez a ház lefelé” és „ez a ház ugyanazon a szinten” között – ha a beszélők alacsonyabban fekvő vidékre költöznek, akkor a rendszer átalakul „folyásirányba” és „folyásiránnyal szemben” kifejezésekre.
A Malajziában beszélt Aslian nyelvekben rengeteg szavuk van a különféle illatok árnyalataira, a helyi vadászó-gyűjtögető társadalmak gazdag élőhelye miatt. Indiában a Milang közösségben gyakran kötelező feltüntetni, honnan származik az információ („hallomásból”, „bizonyíték alapján”). Bár egy bizonyos rendszer megléte nem akadályozza meg, hogy az így beszélő emberek elsajátítsanak egy másik nyelvet, mégis hajlamosak gyakrabban élni saját anyanyelvük szerkezeteivel.
A fordíthatatlan szavak és a kultúra kölcsönhatása
Nem vagyunk teljesen elzárva más kultúrák szavaitól – akár át is vehetjük őket, de a mögöttes tapasztalat, a szavak finom árnyalata gyakran örökre elérhetetlen marad. Úgy tűnik, a nyelv inkább kényelmes otthon, mintsem börtön. El lehet hagyni, de az igazi otthont semmi más nem pótolja.
