Kíméletesebb rákhalászat
A Barents-tengeren jelenleg kúpos, fémből készült, gyémánthálós csapdákat alkalmaznak, de a kisebb rákok a gyakorlatban ritkán tudnak kijutni. A túl kicsi rákok a nagyokkal együtt a fedélzetre kerülnek, ahol válogatás után ugyan visszadobják őket a tengerbe, ám ez a folyamat – a nyomásváltozás, a fagyos levegő és a kézi érintés miatt – nagy arányban pusztulásukhoz vezet. A szakértők szerint minden módosítás, amely csökkenti a válogatási igényt, egyaránt előnyös a halászoknak és az állatoknak.
Egy filléres változtatás, amely működik
A kutatók kilenc és fél centiméter átmérőjű, merev, kör alakú menekülőnyílással szerelték fel a csapdákat, majd előbb kutatóhajón, majd halászhajón próbálták ki őket. Minden esetben lényegesen több kisebb rák tudott elmenekülni, mint a hagyományos csapdákból, a nagyobb példányokat viszont nem veszítették el. A laborvizsgálatok is igazolták, hogy a fogás minősége nem szenvedett csorbát. Az egyszerű módosítás olcsó, bármelyik meglévő eszközre felszerelhető.
Globális lehetőségek
Hókrabát nemcsak Norvégiában, hanem Kanadában, Grönlandon, Oroszországban és az Egyesült Államokban is halásznak. Más országok rákhalászataira is adaptálható az ötlet, ha igazítják a menekülőnyílás méretét a helyi rákok méretéhez. Egyes tengeri halászatokban már létezik hasonló megoldás, de még nem általánosan elterjedt. A kutatók szerint Angliában például a barna rák halászatánál is érdemes lenne tesztelni ezt az egyszerű újítást.
Újabb kutatások jönnek
A csapat 2026 januárjában visszatér Norvégia északi vizeire, hogy tovább vizsgálja, milyen hatásuk van a különböző méretű menekülőnyílásoknak. A kutatás része egy nagyobb programnak, amely a fenntartható sarkköri rákhalászat érdekében indult.
