Reményteli tárgyak egy új múzeumban
A következő lépésben elvittük a diákokat az Oxfordi Botanikus Kertbe és a Tudománytörténeti Múzeumba, ahol közösen választottuk ki, milyen tárgyak segítségével tudjuk a klímaválsággal való konstruktív foglalkozást támogatni. Az új múzeumi séta az Oxfordi Egyetem kertjeiben, könyvtáraiban és múzeumaiban felfedezhető tárgyakat mutat be, de digitálisan is bejárható egy interaktív platformon keresztül.
Klímaváltozás az iskolai tananyagban
Az angliai diákok számára eddig ritka volt, hogy érdemben tanulhassanak a klímaváltozásról. Egy friss, 2025-ös oktatási jelentés szerint bár az éghajlatváltozással kapcsolatos tudás és fenntarthatóság bekerült az alkalmazott tudás területei közé, az országos tantervben azonban alig jelenik meg konkrétan ez a téma. A kutatók kiemelik, hogy a klímaváltozást minden tantárgyban hangsúlyosabban kellene kezelni, és nemcsak a tartalmat, hanem az oktatási módszereket is újra kell gondolni.
Mi, fenntarthatósági szakemberek a remény pedagógiáját javasoltuk, amellyel a diákok képesek lehetnek egy fenntartható jövő kihívásaira válaszolni. Múzeumi sétánk tárgyai is erről szólnak: a kreatív kitartás, az innováció és a közösségi átalakulás történetét mutatják be, nem pedig pusztán a veszteséget és a pusztulást.
Példák a reményre és közös cselekvésre
A természettudományi múzeumból jól ismert, kihalt dodó helyett a fiatalok inkább a sarlósfecskét vagy a hódot választották a sikeres természetvédelmi programok szimbólumának. Az Ashmolean Múzeumban őrzött bronzkori főzőüst azt szemlélteti, hogyan osztották meg az erőforrásokat a múlt közösségeiben. A rengeteg javításnyom évezredekig tartó használatról, a tárgyak megbecsüléséről árulkodik – szemben azzal, ahogyan ma mindent eldobunk.
Ez az üst egykor a Cherwell-folyóba került, vélhetően ajándékként, így a természethez való viszonyt is szimbolizálja.
Otthon a természetben, művészettel a klímaválság ellen
Az osztályteremben dolgozva az alsó tagozatos diákok egy művészeti és tudományos projektben alkottak a klímaváltozás helyi hatásairól. Saját iskolájuk és otthonaik múltját, jelenét is vizsgálták egy 400 éves térképtapétán – és felfedezték, mennyit változott körülöttük a táj. Ezután saját textilművészeti alkotásaik is az úgynevezett Tamesis Unweaving köpenyre kerültek, egy 15 méteres, felvehető ruhára, amely a Temze vízgyűjtő területét jeleníti meg. A ruhán helyet kapott a Sheldon-tapéta, továbbá a Pitt Rivers Múzeum különleges öltözetei is.
Sok diáknak a helyi táj megfigyelése és művészi feldolgozása jelentette az első lépést a klímaaktivizmus felé, hiszen így teremtettek kapcsolatot saját környezetükkel, miközben egy fenntartható jövőről álmodhattak.
Kulturális változás, együttműködés és nevetés
Idővel visszatértünk az iskolába, hogy a diákoknak arról meséljünk: az együttműködés és a gondolkodásmód megváltoztatása legalább olyan fontos, mint az új technológiák. A közös feladatban mindenki elképzelte, milyen tárgyak vagy emberek kerülhetnek majd a jövő múzeumába 2051-ben. Egy diák saját társát nevezte meg a legokosabb emberként, aki biztosan bármit meg tud oldani. Az egész terem nevetésben tört ki, a feszültség oldódott – ebben a pillanatban mindannyian egy kicsit reménytelibbek lettünk.
