Rovarapokalipszis: a láthatatlan fenyegetés
Az elmúlt évtizedekben drámai mértékben csökkent a rovarok száma és sokfélesége gyakorlatilag mindenhol, ahol kutatták őket. Ezt a folyamatot „rovarapokalipszisnek” nevezik. A tudományos tanulmányok is világossá tették: például Németországban majdnem 75%-kal csökkent a repülő rovarok biomasszája egyes területeken kevesebb mint három évtized alatt. A beporzókat, főleg a méheket, különösen súlyosan érinti a szélsőséges időjárás, a klímaváltozás, valamint a gyorsan terjedő városiasodás, az élőhelyvesztés és a növényvédő szerek használata.
Ahogy a bolygó melegszik, sok növény előbb kezd virágozni, a rovarok fejlődése viszont késhet vagy elcsúszhat a megszokott ritmustól, így a fiatal egyedek gyakran már nem tudnak megfelelő táplálékhoz jutni. A szélsőséges hőhullámok, szárazságok és a hó mennyiségének csökkenése együttesen súlyos csapást mérnek a rovarpopulációkra. Az enyhébb telek ráadásul az invazív, kártékony fajoknak kedveznek, amelyek további veszélyt jelentenek.
Az élőhelyek zsugorodása, az egyre nagyobb városok, a betonozott és sterilen gondozott gyepes külvárosi házak mind-mind kiszorítják a különféle rovarokat – köztük a magányosan élő, fontos beporzókat. Továbbá a peszticidek, kiemelten a neonikotinoidok (mint például az imidakloprid és a tiametoxám), bizonyítottan pusztítják a vadméheket, miközben széles körben használják őket Észak-Amerikában, Ausztráliában és Kanadában is. Más vegyszerek, például a gyakori glifozát, gyengítik a rovarokat, így azok kevésbé viselik a telet.
A kutatást azonban nehezíti, hogy a rovarokat nehéz pontosan számbavenni, sok faj rejtőzködő életmódot folytat, és csak a feltűnőbb beporzókról vannak megfelelő adatok. Az viszont biztos: ezek a fajok létfontosságúak az élelmiszer-ellátás szempontjából.
Beporzók: a láthatatlan munka hősei
A rovarok eltűnése komoly gondokat okozhat a világ élelmiszerrendszerének. Az emberiség létszámának növekedése és az egyre nagyobb élelmiszerigény miatt a beporzók eltűnése élelmiszerhiányhoz és akár gazdasági összeomláshoz vezethet a mezőgazdaságban. Egyedül az Egyesült Királyságban a beporzók évente 385 milliárd forintnyi értéket termelnek. Az Egyesült Államokban ez az összeg nagyságrendileg 2369 milliárd forintra rúg.
A világ mezőgazdasági hozamának körülbelül 35%-a igényel rovarbeporzást, például a kakaó-, kávé- és almaültetvények esetében. Jellemző példa, hogy a kávé és a csokoládé 100%-ban rovarbeporzástól függ. Rengeteg gyümölcs, mint például az áfonya vagy a paradicsom is jobban terem a vadméhek, főként amerikai dongók közreműködésével, amelyek képesek az úgynevezett „zümmögő beporzásra”. A lucernánál (alfalfa), amely kevéssé ismert közvetlen emberi élelmiszerként, de a tej- és hústermelés kulcsa, szintén a vadméhek viszik a prímet, amikor a terméshozam növeléséről van szó.
Tudományos kutatások bizonyították: ha egy lucernaföldön nemcsak háziméhek, hanem vadméhek, lepkék és más beporzók is dolgoznak, jelentősen több és nagyobb mag terem. Ez több takarmányt jelent a szarvasmarháknak, így több tejet, sajtot vagy akár hamburgert nekünk.
Remény a válság ellen
A rovarpopulációk és a fajgazdagság visszaállítása összetett, hosszadalmas feladat, amelyhez összefogás, hatékony jogszabályok és helyi kezdeményezések szükségesek. Emellett mindenki tehet azért, hogy helyben is javuljon a helyzet. Egyes sikertörténetek is azt mutatják, hogy a számos veszély ellenére is érdemes dolgozni: például az USA-beli Fender’s blue pillangó 23 év alatt veszélyeztetettből fenyegetett kategóriába lépett vissza, köszönhetően a helyi és országos védelmi intézkedéseknek. Ráadásul a hasonlóan célzott munkának köszönhetően – bár pénzben nem mérhető – óriási a haszon: még 65 másik lepkefajnál is nőtt a példányszám.
Otthon is segíthetsz
Minden méretű terület számít: már egy erkélyládányi virágmező vagy pillangókert érzékelhetően javíthatja a helyi rovarhelyzetet. Egy kutatás igazolta: mindössze 500 négyzetméternyi (vagyis egy átlagos amerikai kert felének megfelelő) őshonos növény elhelyezésével a környék beporzói 90%-kal nőhetnek. Ugyanakkor a hatás helyi marad – ha egy túl nagy, egybefüggő mező nincs tagolva virágszigetekkel, elvész az előny.
A helyi gazdáknak, kertészeknek érdemes sövényeket, virágos sávokat, ún. bufferzónákat telepíteni a szántók szélére. A városlakóknak sem kell lemondaniuk a beporzók támogatásáról: méhbarát gyepek, balkonládában virágzó vadnövények vagy akár tetőkertek mind-mind apró, de fontos „zöld szigetek” a rovaroknak.
Az ipari méretű vegyszerhasználat visszaszorítása szintén kulcsfontosságú. Integrált növényvédelmi módszerekkel csökkenthető a permetezés, például vetésforgóval vagy okosabb, célzott kijuttatással. Otthon a vegyszerek elhagyása jelentheti például a kézi gyomlálást vagy a pangó vizek lecsapolását is.
Lépjünk, mielőtt túl késő!
Bár a pontos rovarfaj-számokat még mindig a kutatók próbálják felmérni, nem lehet várni a teljes tudományos konszenzusra. Közösségi alkalmazások, mint az iNaturalist, segíthetnek felderíteni a veszélyeztetett fajokat – de közben már most aktívan tenni kell az élőhelyek védelméért és a helyes beporzótámogató gyakorlatok elterjesztéséért. A beavatkozás ideje most van, mert amit a pollinátorokért teszünk, azt végső soron magunkért tesszük.
