A legenda és a valóság ütközése
Modern genetikai kutatások szerint a pestist okozó baktérium Közép-Ázsiából származik. Régóta tartja magát az a nézet, miszerint a kór Kelet-Kirgizisztánból mindössze tíz év alatt megtett több mint 4 800 kilométert, elérve a Fekete-tengert és a Földközi-tengert. Ez a verzió, amelyet a gyors áthaladás elmélete (Quick Transit Theory) néven is emlegetnek, döntően Ibn al-Wardi költeményére támaszkodik – amely valójában irodalmi „trükk” volt, nem leíró forrás. Ennek ellenére még ma is olvasható tanulmányokban ez a félreértés, noha igen valószínűtlen, hogy egy baktérium mindössze néhány év alatt ekkora távolságban okozott volna pusztító járványt.
Az elveszett valóság nyomában
Ibn al-Wardi műve, a makáma, egy tizenöt éves bolyongást ábrázol, amelyben a pestist egy csintalan vándorként személyesíti meg, aki Indiától Perzsián át Egyiptomig jár, halált hozva minden vidékre. Az arab és európai történetírók a XV. századtól kezdve azonban tényként kezelték ezt a fiktív történetet, ami nyomán hamis narratíva született a Fekete Halál terjedéséről.
Ennek ellenére a tudomány ma már cáfolja a gyors terjedést leíró elméletet: egyedül Ibn al-Wardi makámája állítja, hogy a pestis Egyiptomot Szíria előtt elérte volna. Más korabeli forrás ezt sehol sem támasztja alá.
Kultúra, irodalom és emberi túlélés
A makáma műfaj, amely a X. század végén született, ekkoriban nagyon népszerűvé vált a mameluk írók körében. Ezek a történetek sosem forrásként, hanem előadásra, felolvasásra készült szövegek voltak, amelyek a kor emberének veszteségfeldolgozásában játszottak szerepet. Ibn al-Wardi írása is inkább azt mutatja meg, miként próbálták túlélni az emberek a megpróbáltatásokat, mintsem a járvány tényleges útját.
Tanulság: mítosz helyett valóság
A történelmi pontatlanság felismerése abban segít, hogy immár kevésbé ismert, korábbi járványokra is ráirányuljon a figyelem – például az 1258-as damaszkuszi vagy az 1232–33-as kaifengi pestisre. Ez felveti a kérdést, miként maradtak fenn ezek az emlékek, és hogyan alakították később a Fekete Halál megítélését. Ennélfogva a fikcióval átszőtt művek – akárcsak Ibn al-Wardi makámája – nem a pontos járványterjedést, hanem az emberi megküzdési stratégiákat mutatják meg.
