A bélben rejlő oszcillációk
David Kleinfeld idegtudós és kollégái azt vizsgálták, mi történik, ha nem egy, hanem két, eltérő frekvenciájú külső ingert adnak a neuronoknak. Az eredmény meglepő volt: a rendszer ilyenkor váratlanul viselkedett, és nem volt világos, mi okozza ezt. A kutatócsoport rájött, hogy a bélrendszer — az emésztőrendszer perisztaltikus mozgása révén — tökéletes modell lehet ennek vizsgálatára, mivel az emésztőrendszerben az izommozgások egyirányú frekvenciagrádiensen haladnak a vékonybél elejétől a vastagbél végéig. Ez biztosítja az ételek egyirányú továbbítását.
Bélritmus: a lépcsőeffektus nyomában
A bélben minden szakasz egy „oszcillátor”, amely kommunikál a szomszédos részekkel. Ez a biológiai lépcsőeffektus: a hasonló frekvenciák összekapcsolódnak a környezőkkel, harmonikus mozgást hozva létre, amely révén az étel ritmusosan halad a bélrendszerben. Korábban azonban nem tudták meghatározni, pontosan mekkorák a „lépcsőfokok”, milyen hosszú ideig maradnak fenn az egyes frekvenciák, vagy milyen körülmények között jelentkezik maga a lépcsőjelenség. Most azonban sikerült feltérképezni ezeket a sajátos biológiai ritmusokat, amelyek közérthető magyarázattal szolgálnak az emésztés rejtett folyamataira.
