Kifinomult védekezési rendszerek
A hangyáknál régóta ismert, hogy eltávolítják egymásról a gombaspórákat, fertőtlenítő méreggel permetezik be társaikat, és a beteg dolgozók önként elkülönülnek a többiektől. Ez összeadódva egyfajta társadalmi immunitást jelent. A vadon élő hangyafészkek bonyolult háromdimenziós rendszerekkel, alagutakkal és kamrákkal rendelkeznek, amelyekben elraktározzák az élelmet, nevelik az utódokat és védelmet nyújtanak.
Modern technológia a hangyabolyban
A kutatók mikro-CT, vagyis fejlett 3D szkennelés segítségével vizsgálták meg, hogyan változik a fészek szerkezete fertőzés esetén. Két, 180 dolgozóból álló hangyacsoportot engedtek földdel teli dobozokba, hogy ott fészket ássanak. Huszonnégy óra múlva további 20 hangyát helyeztek el a csoportoknál, az egyikbe gombaspórával fertőzötteket is. A fészeképítés hat napig tartott, miközben rendszeresen szkennelték a fészkeket. Az így kapott 3D modellekkel terjedésszimulációkat futtattak: ezek igazolták, hogy a módosított fészkekben jóval kisebb eséllyel jut el a betegség a kolónia tagjaihoz.
Tanulhatunk a hangyáktól
A kutatók szerint a hangyák önkéntes elkülönülése leginkább a módosított, fertőzés elleni fészkekben volt hatékony. Az egész kolónia így védi legsebezhetőbb tagjait, az utánpótlást és az élelmiszerraktárakat. Mindez fontos tanulság lehet az emberek számára is, hiszen a városaink ugyanúgy hálózatként működnek: az információ, az erőforrások és az emberek szabad mozgása mellett egyre fontosabb, hogy a járványterjedést is kordában tartsuk.
