Harmadik országok és új jogi eszközök
Különösen fontos kiemelni, hogy a Munkáspárt nemhogy leállította volna a vitatott „return hub” (visszafogadó központ) ötletét, hanem már azt is felvetette, hogy az elutasított menedékkérőket harmadik országokba helyezzék ki. Európában sem jobb a helyzet: májusban az Európai Bizottság tervezete lehetővé tenné, hogy a tagállamok mindenféle előzetes kapcsolat nélkül deportálhassák a menedékkérőket harmadik országokba.
A tömeges kitoloncolások azonban nem újak: Ausztrália maga is brit büntetőgyarmatként kezdte történetét, deportálás révén. Ma a kitoloncolás a migrációs igazgatás mindennapos eszköze világszerte, de az utóbbi években egyre szembetűnőbb, ahogyan a „nem állampolgárok” kriminalizálása és büntetése rohamosan terjed a nyugati országokban.
Migráció és bűnözés összemosása
Az elmúlt harminc évben a menekülők egyre inkább „illegális” utakat kénytelenek választani, mert a jogi akadályok és megerősített határok ellehetetlenítik a hivatalos menedékkérelmet. Ezt a mozgást a hatóságok mostanában bűncselekményként kezelik, megfosztva az embereket a menedékre való elvi jogtól. Ez különösen érinti a faji alapon megkülönböztetett személyeket, akik akár legálisan is tartózkodhatnak ezekben az országokban.
Az Egyesült Államok, Ausztrália és az Egyesült Királyság politikusai mind átvették a jobboldali média szóhasználatát: a menedékkérőket „illegálisnak” bélyegzik, a szabályokat pedig folyamatosan szigorítják. Ausztráliában már a kisebb bűncselekmény miatti elítélés is elég lehet a vízum megvonásához és a kitoloncoláshoz; akik pedig nem tudnak visszatérni saját országukba, azokat meghatározatlan ideig, jogorvoslat nélkül tartják fogva.
Az Egyesült Államokban Barack Obamát korábban „deportáló főnöknek” hívták: elnöksége alatt hárommillió embert toloncoltak ki. Míg Obama a „bűnözőkre, nem családokra” fókuszált, Trump magát a migrációt tette meg bűncselekménnyé, miközben detenciós központokat nyitott régi börtönökben és katonai bázisokon – többek között Guantánamón is.
Felerősödő autoriter tendenciák
A gyorsított kitoloncolások egyre inkább érvénytelenítik a jogorvoslati lehetőségeket: csökken a határozatok előzetes értesítési ideje, korlátozzák a bírósági fellebbezést, sőt már a jogi képviselethez való jogot is. Ez totális kiszolgáltatottságot eredményez. Legutóbb például nyolc személyt utasítottak ki az Egyesült Államokból Dél-Szudánba bírósági meghallgatás nélkül.
Az Egyesült Királyságban a Munkáspárt augusztusban kiterjesztette az úgynevezett „biztonságos országok” listáját, amely alapján akár huszonhárom országba is ki lehet toloncolni embereket fellebbezési lehetőség nélkül. Ausztráliában pedig új jogszabályok szüntették meg a természetes igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést a kitoloncolás alatt állók számára.
Mindezek fényében azok, akik célkeresztbe kerülnek, egész közösségeik élnek folyamatos félelemben. Alison Battisson ausztrál emberi jogi ügyvéd szerint a kitoloncolás olyan, mint egy lassú halál az érintettek és családtagjaik számára. Ezzel párhuzamosan szélsőjobboldali csoportok, köztük neonácik, országszerte vonulnak fel az Egyesült Királyságban és Ausztráliában, azt állítva: az alacsony lakhatási, munkaerő-piaci és egészségügyi színvonal nem a neoliberális gazdaságpolitika, hanem a migránsok hibája.
Közösségi ellenállás – van másik út?
Mégis, léteznek olyan helyi kezdeményezések, amelyek más irányba mutatnak. Los Angelesben idén tavasszal alulról szerveződő csoportok kezdtek védekezni az amerikai ICE (bevándorlásügyi hivatal) razziáival szemben. Ezek a szervezetek azonnali információval és jogi támogatással segítenek az érintetteknek, nyáron pedig újraindult a „Közösségeket, ne ketreceket!” (Communities Not Cages) kampány, amely a tömeges detenció ellen mozgósít.
Az Egyesült Királyságban a szélsőjobb által szervezett menedékkérő-ellenes tüntetéseket rendszeresen ellendemonstrációk kísérik, ahol a közös emberségre és befogadó politikára helyezik a hangsúlyt.
Különösen fontos kiemelni, hogy a helyi és országos tiltakozások ellenére is kulcskérdés, mikor és hogyan lesz az ellenállásból valódi, széleskörű ellenzéki koalíció, amely képes szembemenni ezzel a kirekesztő, autoriter politikával.
