Égbetörő tornyok és a dzsungel titkai
Az Amazonas mélyén három hatalmas torony, az Amazon Tall Tower Observatory számít a klímakutatás egyik stratégiai helyszínének. Ezeken a tornyokon éjjel-nappal mérik a levegő aeroszoltartalmát és az üvegházhatású gázokat. Az ide vezető út fél napig is eltarthat, és a legmagasabb torony csúcsára közel 460 métert kell megmászni. Nem elhanyagolható tényező, hogy itt egy ponton teljesen elvész a kapcsolat az anyafölddel – ez egyszerre félelmetes és tiszteletet parancsoló.
Ősi jegek üzenete
A gleccserek mélyén ősi klímanyomokat rejt a jég. Az Antarktiszon évente egymásra rakódó hó- és jégrétegek zárják magukba a régmúlt légkörét és mikroszkopikus élőlényeit. A Beyond EPICA expedíció 2025-ben rekordot döntött: több mint 1,2 millió éves jégmintát hozott a felszínre. Ezek a minták segítenek jobban megérteni, hogyan reagált a Föld klímája hirtelen változásokra – amikor még a természet befolyásolta azt, nem az ember.
Ma már a jégmezőkön táborozó kutatók internethez is csatlakozhatnak, és a multinacionális csapatnak köszönhetően akár egy jó francia–olasz vacsorára is összejöhetnek a zord déli sarkkörülmények között.
Felhők, szelek, mérések
2024-ben egy kutatóhajó Cape Verde-től Barbadosig hajózott, hogy a trópusi Atlanti-óceán felhőinek titkait vizsgálja. Meteorológusok hónapokig gyűjtöttek adatokat; munkájukat kutatórepülők és műholdak is segítették. Az expedíció célja az volt, hogy jobban megértsék, hogyan hat egymásra a szél, a tenger, és hogyan keletkeznek a felhők – ami döntő lehet annak megértésében, hogyan változik a jövőben a klíma.
Környezet laborban: föld cipelése a hegyekből
A biológusok komolyan veszik az éghajlatváltozás vizsgálatát: több tonna földet, növényekkel együtt, ültetnek át magasabb helyekről alacsonyabbra, és évekig figyelik, miként alkalmazkodnak a mikroorganizmusok, gombák, növények az új, melegebb feltételekhez. Már most látszik, hogy nem minden élőlény fog ugyanúgy és ugyanakkor reagálni, ami komoly kihívásokat jelenthet a hegyvidékek ökoszisztémái számára.
A szuperszámítógépektől az űrből érkező képekig
A klímamodellek összeállítása hihetetlen számítási igényt jelent: a német JUPITER szuperszámítógép másodpercenként egymilliárd-milliárd műveletre képes, és részletesen modellezi a Föld rendszerének különböző összetevőit. Ennek köszönhetően nemcsak globális, hanem helyi szinteken is feltérképezhető a klímaváltozás hatása – hiszen a „globális átlaghőmérséklet” helyett az embereket az érdekli, mit jelent mindez a saját városukban, térségükben.
Az űr legalább ilyen fontos: a NASA 1969 óta műholdakkal figyeli a bolygót, méri az atmoszférát, a tengereket, az erdőket, a jég vastagságát. Ezeket az adatokat összehangolva a földi megfigyelésekkel pontosabb képet kapunk a változó Földről.
Folyamatos mérés és mindennapok hősei
A Mauna Loa Obszervatórium (Hawaii) már közel 65 éve szünet nélkül méri a légköri szén-dioxid szintjét, és ennek köszönhetően született meg a világhírű Keeling-görbe. Ezzel szemben ma már nem a vulkánkitörés, hanem a szélsőséges politikai hangulat miatti költségvetési elvonás a legnagyobb veszély.
Közben az európai ICOS-hálózat naponta követi a légköri szén-ciklust 16 ország mintegy 180 helyszínén: a hagyományos városi laboratóriumoktól az elhagyatott tundrákig.
Antarktisz, önkéntesek és jeges hősök
Néha a kutatóknak személyesen kell igazolniuk a műholdas méréseket: három éven át sítalpas lánctalpasokkal járták be az Antarktiszt, hogy ellenőrizzék a jégtakaró vastagságának adatait. Az extrém hideg, a végtelen fehérség és a kemény szél mindennapos nehézség, de a tudósok még karácsonykor is futóversenyt tartanak – a győztesek tízperces meleg zuhannyal ünnepelhetnek.
A klímakutatás nemcsak a szakemberek feladata. Florida önkéntesei például hurrikánok után mérik fel a történelmi helyszínek, temetők, erődök állapotát. A környezet és a kulturális örökség pusztulása szorosan összefügg a klímaváltozással.
Jeges sodródás, sötétség és MI
Majdnem 100 kutató dolgozott egy éven át az Északi-sark jeges tengerén, az RV Polarstern hajó fedélzetéről. Fagyott szempillák, örök éjszaka, vándorló tábor és kíváncsi jegesmedvék – minden nap új kihívás. Fontos kiemelni, hogy az Északi-sark a Föld legsebezhetőbb régiója: kétszer olyan gyorsan melegszik, mint bárhol máshol. A Mozaik (Mosaic) expedíció során a kutatók egyszerre mérték a jeget, a vizet és a légkört, MI-alapú modelleket fejlesztettek az adatokból, amelyek a régi, 1980-as évekbeli adatsorokat váltják fel. A sarkkutatókat egyfajta „sarki vírus” hajtja – szinte mindenki visszavágyik, amint hazatér.
A klímatudomány mint közös kihívás
Bár az emberiség okozza a problémát, a klímakutatásban résztvevők nap mint nap bizonyítják, hogy van remény: kitartó munkájuk egyre pontosabbá teszi a modelleket, új stratégiákat és ötleteket szül. A természettel való közvetlen találkozás mellett az adatok összehangolt elemzése és a föld minden tájáról érkező kutatók közös munkája is arra utal: a válasz nem egyéni, hanem világszintű összefogásban rejlik.
