Mikor veszélyes a testsúly?
A Koppenhágában, a Steno Diabetes Centerben készült kutatásban több mint 85 ezer dán adatait vizsgálták, az átlagéletkor 66 év volt, és az alanyok 81,4%-a nő volt. A BMI (testtömegindex) segítségével vizsgálták, kinek mekkora az elhalálozási kockázata. Eszerint az egészségesnek számító BMI 18,5 és 25 kg/m² között van, a túlsúly kategóriája 25–30 kg/m², míg az elhízás 30 kg/m² felett kezdődik. Kockázatosnak számít a 18,5 alatti, illetve a 40 feletti érték.
A követéses vizsgálat öt évig tartott, ez idő alatt 7 555 ember hunyt el. A legalacsonyabb halálozási arányt a 22,5–25 kg/m² közötti, vagyis a normál tartomány felső részében lévő embereknél tapasztalták. Fontos tényező, hogy ennél alacsonyabb BMI esetén – akár az alsó normál tartományban, akár az alultápláltság zónájában – jelentősen nőtt a halálozási kockázat: a soványak közel háromszor gyakrabban haltak meg, mint azok, akik a 22,5–25 kg/m² céltartományban voltak.
Mégis, miért élhetnek tovább a telt emberek?
A túlsúlyos kategóriába tartozók (25–30 kg/m²), sőt, több elhízott is (30–35 kg/m² BMI) nem haltak meg nagyobb arányban, mint a normál testsúlyú kontrollcsoport. Csak a súlyosan elhízottaknál (40 kg/m² felett) nőtt meg jelentősen a kockázat, illetve a 35–40-es csoportban is látszott egy 23%-os növekedés. Itt jön képbe a titokzatos “telt, de fitt” (“fat but fit”) jelenség: egyes elhízottak úgy is egészségesebbek lehetnek, hogy BMI-jük alapján kockázatosabbnak tűnnének.
A kutatók szerint ennek hátterében állhat az úgynevezett fordított ok-okozat is: sokan lehetnek azért soványabbak, mert alapbetegségük van, így náluk valójában a betegség növeli a halálozást, és nem önmagában az alacsony testsúly. Mindezek ellenére, 35-ös BMI alatt a magasabb testtömegindex nem növelte szignifikánsan a halálozás esélyét. Ennek fényében nem csupán a mérlegre, hanem más tényezőkre is érdemes odafigyelni.
A zsír elhelyezkedése sem mindegy
Nem elhanyagolható tényező, hogy nemcsak a testsúly, hanem a zsíreloszlás is drasztikusan befolyásolja az egészségi kilátásokat. Ha a zsírfelesleg a hasüregben, azaz zsigeri zsírként halmozódik fel, sokkal nagyobb a 2-es típusú cukorbetegség vagy a magas vérnyomás veszélye. Míg egy azonos BMI-jű, de “körte” alkatú embernél (ahol a zsír inkább a csípőre, combokra rakódik le) kedvezőbb lehet a metabolikus profil.
Az életkor, a nem, illetve az iskolázottság szintén jelentősen befolyásolja az eredményeket, de a kutatók mindezeket figyelembe vették. A személyre szabott megközelítés ezért elengedhetetlen: ma már nem elég csak a BMI-re hivatkozni, a célzott kezeléshez a zsíreloszlás és a társbetegségek (például cukorbetegség) is mérlegelést kívánnak.
Mi következik mindebből?
A testtömegindex önmagában kevés: bár az elhízás és az alultápláltság világszintű kihívás, a legveszélyesebb szélsőség a túlzott soványság lehet. Az új dán kutatás megerősítette, hogy a “túl vékony” embereket jelentősen jobban fenyegeti a halálozás, mint sok túlsúlyos vagy közepesen elhízott kortársukat. A jövőben tehát nemcsak a diétázás, hanem a tudatos testsúlymegőrzés is legalább annyira fontos lesz, mint a fölösleges kilók leadása.
