Megalapozott előítéletek és a valódi történet
A Lausanne-i régészeti múzeumban található fej kivételesen jó állapotban őrződött meg: megmaradt rajta a bőr, az arc, a koponya, az állkapocs és még a nyak egy része is. A koponya teteje szokatlanul kúpos alakú, amelyen jól kivehető egy nagy, soha be nem fejezett lyuk – egyfajta trepanációs beavatkozás nyoma, vagyis amikor a koponyacsontba lyukat vágnak. Érdemes kiemelni, hogy itt nem találtak arra utaló jelet, hogy traumás sérülés miatt történt volna a műtét, valószínűbb, hogy inkább rituális vagy társadalmi célból végezték el.
Az új elemzések alapján a fej egy olyan férfié volt, aki legalább 350 évvel ezelőtt halt meg, és gyermekkorában koponyatorzításon esett át. Ez Dél-Amerika egyes kultúráiban megszokott szokás volt: a csecsemők fejét hosszú időn keresztül szorosan betekerték, így változtatták meg a koponya formáját. Ennek ellenére a fej tetején elkezdett trepanációt sosem fejezték be teljesen, csak a felső csontokba vágtak mély bevágásokat.
Múzeumi út és kulturális eredet
A fej története izgalmas múzeumi utat is rejt. Egy svájci gyűjtő 1870 körül hozta el Bolíviából, majd 1914-ben ajándékozta a lausanne-i múzeumnak. Az eredetiséget igazoló cetli szerint inka eredetű volt, ám a mostani vizsgálat során bebizonyosodott: inkább az aymara népcsoporthoz tartozott, akik ma is a bolíviai fennsíkon élnek. A fej valószínűleg egy kőből épített temetőtornyban, úgynevezett chullpában nyugodott, ahol a természetes hideg és száraz klímának köszönhetően mumifikálódott.
Modern etikai szempontok és technológiák
A kutatók különösen ügyeltek arra, hogy a vizsgálat ne okozzon kárt: kizárólag nem invazív, vagyis a test épségét nem veszélyeztető módszereket alkalmaztak. Elmondásuk szerint, mivel az elhunyt nyilvánvalóan nem adhatott engedélyt, tiszteletben kell tartani az esetleges leszármazottak érdekeit is. DNS-vizsgálatot például csak az érintett kulturális közösség beleegyezésével végeznének el.
A fej egyelőre a múzeum gyűjteményének része marad, de nem állítják ki. Ennek ellenére a múzeum készséggel fogadja a repatriálási kérelmeket, ha bármelyik érintett közösség visszaigényelné a mumifikálódott fej maradványait.
Különös egybeesések és titkok
Érdemes kiemelni, hogy nagyon ritka, amikor egyetlen személyen egyszerre jelenik meg a koponyatorzítás és a trepanáció, de a mostani eset éppen ezeket ötvözi. A kutatók számára máig rejtély, miért nem fejezték be a koponyafúrást – talán maga a férfi utasította el az eljárás folytatását; ahogy egy kutató szarkasztikusan megjegyezte: lehet, egyszerűen csak azt mondta, elég volt.
Ennek alapján megállapítható, hogy a bolíviai fej története jóval összetettebb, mint korábban hittük: nem csupán múzeumi tárgy, hanem egy ember és egy kultúra lenyomata is.
