
Az új generáció bizonytalan útja
Ez lenne a Starship 10. teljes értékű tesztje, valamint a negyedik olyan próbarepülés, amely a Block 2-es, vagyis továbbfejlesztett változatot érinti – ennek segítségével akár 150 tonna rakományt is el lehetne juttatni a Naprendszer belsőbb régióiba. Fontos megjegyezni, hogy a Block 2 azonban közel sem megbízható: tavaly, amikor még az első generációs Starship repült, egymást követték a sikeres tesztek, idén viszont a második generáció januári bemutatkozása óta folyamatosak a kudarcok.
Jelenleg csupán két Block 2 maradt bevethető állapotban, ezt a hetet követően pedig várhatóan teljes egészében áttérnek a Block 3-ra, amely már alacsony Föld körüli pályára repülne, ahol üzemanyagot is tudna vételezni hosszabb, mélyűri utakhoz.
Űrbéli rekordok és a NASA-partnerség
A Starship egyedülálló rakodókapacitásának köszönhetően alapjaiban forgathatja fel az űrszállítás piacát: teljesen újrahasznosítható kialakítása révén embereket és felszerelést is szállíthatna akár a Holdra és a Marsra. Ugyanakkor a projekt egyik fő húzóereje a NASA-val kötött szerződés, amely szerint a Starship egy módosított változata lesz az Artemis-program holdraszálló egysége (Artemis program lunar lander). A Starship így nemcsak a SpaceX, hanem az Egyesült Államok és a közeljövő űrterveinek is kiemelt eleme.
Közben a cég saját Starlink internetszolgáltató műholdjait is ezzel az óriásrakétával kívánja pályára állítani, a hadsereg pedig nemzetbiztonsági célokra tekint a Starshipre. A SpaceX ambiciózus célja, hogy naponta képes legyen új rakétát összeszerelni – ez a tempó megegyezne a Boeing 737-es utasszállító gépek gyártási ütemével.
Ám az új óriás százszor bonyolultabb, mint bármely utasszállító: szélsőséges hőmérsékleteket, rezgéseket és aerodinamikai terheléseket kell kibírnia, amelyek egy átlagos repülőgépet szétzúznának.
Technológiai akadályok és lemaradás
Ahhoz, hogy ezek az ambiciózus célok megvalósulhassanak, a SpaceX-nek számos technológiai mérföldkövet kell elérnie: ilyenek például a Starshipek elfogása és újrahasznosítása, valamint az űrbéli űrhajó–űrhajó közötti tankolás megvalósítása. Egy ideig úgy tűnt, hogy a SpaceX már idén eljuthat ezekhez a kihívásokhoz, de a menetrend folyamatosan csúszik: az újrafelhasználhatóság és űrtankolás tesztjei átcsúsztak a következő évre, a holdraszállás is több évvel tolódik, a marsi leszállás pedig talán csak a 2030-as években lehet reális.
A rakéta eddig három, januári, márciusi és májusi tesztrepülésen sem élte túl a légkörbe való visszatérést, így alig gyűlt adat az eltérő hővédő csempe-megoldások (kerámia, fém, sőt, aktívan hűtött változat) hatékonyságáról.
Hővédelem és rakétatesztek
A hőpajzs feladata, hogy megóvja a rozsdamentes acélból készült eszközt akár 1430 Celsius-fokos hőhatásoktól is. Ugyanakkor az előző évi teszteken gyakran törtek le csempék, amelyek miatt a szerkezet megsérült. Bár a jármű így is elérte a kijelölt vízreszállást az Indiai-óceánban, az ismételt repüléshez időigényes és költséges javításokra volt szükség. Elon Musk végső célja egy olyan körforgás, ahol a visszaérkező Starshipet robotkarok fogják el, majd feltankolva ismét indítható – ehhez azonban a hajónak tökéletes hővédelmi állapotban kell visszatérnie, amiben még hosszú az út előtte.
Az idei kudarcokat főként hajtómű- és üzemanyagrendszeri hibák okozták, például júniusban az egyik Starship felrobbant a tesztpadon. Minden alkalommal eltérő okot sikerült beazonosítani.
Az újabb tesztrepülés céljai
A héten várható indítás egyik fő célja a hőpajzs valóságbeli tesztelése, valamint az úgynevezett engine-out képesség kipróbálása: szándékosan lekapcsolnak egy Raptor hajtóművet a Super Heavy fokozaton, hogy egy másik egység vegye át a feladatát a földre ereszkedés során. Felszálláskor 33 metánüzemű Raptor hajtómű dolgozik majd, de most nem próbálják meg a visszatérő Super Heavy elkapását – ahogyan azt tavaly háromszor kísérelték, és egyszer már újra is használták májusban azt a fokozatot.
Egy másik fontos kísérlet során nyolc Starlink műholdmakettet bocsátanak ki a rakománytérből, hogy teszteljék a rakománykioldó rendszert. Ezután az egyik Raptor hajtómű rövid újraindításával módosítanak a pályán, előkészítve a visszatérést.
Ha idáig eljut a Starship, a mérnökök végre hozzájuthatnak a hőpajzzsal kapcsolatos, régóta várt adatokhoz. Összességében elmondható, hogy a Starship jelenleg még komoly technikai akadályok előtt áll, ám ha sikerül túljutni ezeken, forradalmasíthatja az űrutazást és az emberiség helyét a világűrben.