Pókhálók titka az acélhidakban
Mikroszinten a hidak viselkedése elképesztő hasonlóságot mutat a pókhálókéhoz. Ahogy a pókháló egy sérülés után is képes zsákmányt ejteni, úgy az acélrácsos hidak is megtartják teherbírásukat a legsúlyosabb helyi hibák után. A kutatók azonosították azokat a másodlagos mechanizmusokat, amelyek éppen az ilyen váratlan események során aktiválódnak – így a híd nem omlik össze azonnal, hanem „lappangó” teherbírással tovább működik. Ez a felfedezés új alapokra helyezheti a hidak tervezését és karbantartását is.
Új biztonsági irányelvek a jövőnek
Minden nap, amikor egy híd lezárása miatt szünetel a közlekedés, akár milliárd forintos veszteséget is okozhat, nem beszélve az esetleges emberi áldozatokról. Az új ismeretek segítenek abban, hogy a mérnökök a természetből ellesett trükkökkel – például a gyíkok vagy a pókok adaptivitásával – akár a meglévő hidak robusztusságát is tovább növeljék, és új, még biztonságosabb szerkezeteket tervezzenek. A MI-alapú (mesterséges intelligencia) monitorozó rendszerek fejlesztése is egyszerűbbé válhat, mert most már pontosan tudni lehet, mire kell figyelni, amikor egy híd „életét” próbálják megbecsülni.
