Nagyot tévednek a régi módszerek
A jelenlegi számítási eljárások abból indulnak ki, hogy minden részecske pontosan egyforma méretű, ám ez a valóságban ritkán igaz. Ahhoz, hogy meghatározzuk, mennyi részecske lebeg egy folyadékban, általában két dologgal számolunk: a részecskék teljes tömegével és jellemző méretükkel. Azonban, ha nagyon különböző a méreteloszlás, a régi képletek jelentős hibákat eredményeznek. Ez olyan, mint abban a klasszikus játékban, amikor ki kell találni, hány cukorka lehet egy vegyes édességekkel teli üvegben – teljesen más a helyzet, ha csak egyféle, vagy ha különböző méretű cukorkák vannak benne. Ezért volt szükség egy új formulára, amely figyelembe veszi a részecskeméretbeli eltéréseket.
Precíz eredmény: kevesebb túlbecslés
Az új, a NIST-nél kidolgozott képletet először arany nanorészecskékkel tesztelték vízben. Itt a régi módszerek körülbelül 6%-kal túlbecsülték a tényleges részecskeszámot, míg az új képlet hibája alig volt több mint 1%. Ezután élelmiszer-adalékanyagokat is vizsgáltak, ahol a részecskeméretek különösen eltérőek voltak. Itt az új és a régi számítások között már óriási, akár 36%-os különbségek is adódtak.
Ha jó a képlet, pontosabb az eredmény
A megfelelő számítási módszer megválasztása mostantól sokkal inkább garantálja a pontos mérést, főleg olyan területeken, mint a nanoanyagok alkalmazása élelmiszercsomagolásban (Food Packaging) vagy mikrochipek gyártásában. A NIST új képlete különösen nélkülözhetetlen lesz ott, ahol a részecskeméret széles skálán mozog.
