Miért lenne végre szükség egy erős műanyagegyezményre?
Egy ambiciózus műanyagegyezmény hosszú távon pozitív hatást gyakorolhatna a környezetre és az egészségünkre. A Montreali Jegyzőkönyv (Montreal Protocol) – amely még 1987-ben tiltotta be az ózonréteget pusztító aeroszolokat – nagyszerű példaként szolgál. Ezzel szemben a Kiotói Jegyzőkönyv (Kyoto Protocol) sokkal kevesebb eredményt hozott, mert kevés ország írta alá, és a betartása is vegyes volt. Most a műanyagegyezmény is válaszúthoz érkezett.
Az egyezmény egyik legnagyobb ígérete az lett volna, hogy kötelezővé válna a káros adalékok feltüntetése, csak biztonságosnak igazolt új anyagokat lehetne bevezetni, továbbá kötelező lenne a műanyagtermelés csökkentése, illetve a vegyi összetétel egyszerűsítése is.
Mi maradt (vagy tűnt el) a szövegből?
A decemberi egyezménytervezetet menet közben többször is átírták, a vitás kérdések pedig végül kikerültek belőle. Kihúzták a „célkitűzés”, „vegyi anyagok”, „káros” vagy „kivezetés” szavakat, és az emberi egészséget tárgyaló cikkelyt teljesen törölték. Elveszett a közvélemény-tudatosság fontossága is, és lekerültek a napirendről a globális kivezetések (például a műanyag szatyrok, szívószálak tiltása). A fenntartható termelés, csökkentési célok, problémás vegyi anyagok, az adalékok átláthatósága vagy a hulladékégetés/beföldelés tilalma sem maradtak a tervezetben. Az innováció és a kutatás támogatásáról ugyan még szó van, de biztonsági garanciák nélkül a „megkerülési verseny” észrevétlenül elindulhat – ezt már sokszor tapasztaltuk.
Mit tehet a fogyasztó?
Mindazonáltal a fogyasztók hatalma nem elhanyagolható. Jó példa erre a mikroműanyag-gyöngyök esete, amelyek régen szinte minden arcradírban, fogkrémben, tusfürdőben benne voltak. Amikor tudatosult ezek káros hatása, a vásárlók elfordultak ezektől a termékektől, a gyártók pedig kénytelenek voltak változtatni. Az első tiltó ország Hollandia volt, majd egyre többen csatlakoztak, végül a nagy cégek világszerte kivonták a műanyag gyöngyöket – mindez fogyasztói nyomásra.
Érdemes tudni, hogy jelenleg a legnagyobb mikroműanyag-források a szintetikus textíliák és a gumiabroncsok – ezek együttesen a mikroplasztik szennyezés több mint feléért felelősek. Ezekből használat és mosás közben is szabadulnak fel mikrorészecskék, ezért már az is segít, ha kevesebb ruhát vásárolsz, lehetőleg természetes szálakat választasz, vagy autózás helyett inkább sétálsz, biciklizel – és kevesebbszer mosol.
Figyelmet kell fordítani a beltéri forrásokra is, például a szőnyegekre és gépjárművekre, ahol a koncentráció jelentősen magasabb lehet. Az, hogy minél kevesebb időt töltesz ilyen helyeken, szintén csökkentheti a kitettséget.
Ne várj nemzetközi egyezményre!
Összefoglalva, bár egyes országok – például Ausztrália – a műanyaggyártásban nem világelsők, mégis rengeteg egyszer használatos műanyagot fogyasztanak. Nem kell tehát megvárni, míg aláírnak egy egyezményt: már most, a saját életünkben is elindíthatjuk a változást, és ha közösen cselekszünk, a nagyvállalatok is reagálni fognak.
