
Fogak, amelyek újragondoltatják az emberi evolúciót
A kutatók tizenhárom fosszilis fogat emeltek ki Ledi-Geraru rétegeiből. Ezek közül tíz körülbelül 2,63 millió éves, és egy eddig nem azonosított Australopithecus fajhoz tartoznak – a leleteket egyelőre Ledi-Geraru Australopithecus néven emlegetik. Fontos szempont, hogy ezek a fogak alakjuk alapján nem sorolhatók be a korábbról ismert Australopithecus afarensis vagy Australopithecus deyiremeda fajokhoz. Mindezek ellenére a kutatók egyelőre nem nevezik őket külön fajnak, mivel a fogak nem mutatnak elég egyértelmű eltérést a már ismert rokonoktól.
A Homo nemzetséghez tartozó ősi fogakat is azonosítottak; ezek közül kettő 2,59 millió éves, egy pedig 2,78 millió éves. Ezek várhatóan ugyanahhoz a fajhoz tartoznak, mint az a híres, 2,8 millió éves Homo állkapocs, amelyet korábban szintén Ledi-Geraruban találtak. Ez a leletegyüttes a legidősebb ismert Homo-maradvány, noha hivatalos fajnevet még egyikük sem kapott.
Különleges ősi táj és tökéletes konzerválódás
A leletek lelőhelye, Ledi-Geraru már korábban is híressé vált: itt találták az eddigi legkorábbi ismert Homo állkapcsot, valamint a világ egyik legősibb, 2,6 millió éves kőeszköz-maradványát. A leletek alapján a környéken ekkoriban hatalmas, nyílt füves puszták terültek el, melyek vízlelőhelyei – tavak és folyók – gazdag élővilágnak adtak otthont. Ezek a lehetőségek mindkét nemzetség tagjainak megfelelő életteret biztosítottak: növények, vízforrások és vadászható állatok is rendelkezésre álltak.
Fontos azonban, hogy a kivételes gazdagságú fosszilis leletanyag nem feltétlenül azt jelzi, hogy különleges „ősember-hotspot” lett volna a terület: sokkal inkább az itteni vulkáni tevékenységnek és a gyors üledéklerakódásnak köszönhető a tökéletes konzerválódás.
Az evolúció nem is olyan egyenes vonalú
Az új fogak tanúsága szerint legalább három emberféle, a Homo és két különböző Australopithecus élt a térségben jóval 2,5 millió év előtt. Ebben az időszakban a kontinens más részein is számos rokonfaj népesítette be Afrikát: Dél-Afrikában például az Australopithecus africanus, míg a mai Kenya, Tanzánia és Etiópia déli vidékén a Paranthropus nemzetség volt jelen. Ez azt sugallja, hogy az emberi evolúció nem volt lineáris folyamat, inkább egy elágazó családfára hasonlított.
Ennek ellenére, bár az Australopithecus és a Homo néha együtt fordul elő, konkrét bizonyíték egykori viselkedésbeli kapcsolatukra egyelőre nem került elő. A ma élő csimpánzok és gorillák sem feltétlenül laknak közvetlen egymás mellett, vagy versengenek közös táplálékforrásokért – ugyanúgy, ahogy ősi elődeik sem feltétlenül tették ezt.
Mit árulhatnak el a fogak?
A kutatók most a leletek zománcának kémiai vizsgálatával próbálják feltárni, mivel táplálkoztak ezek az ősember-rokonok. Remélik, hogy így kiderülhet: vajon valóban ugyanazokért a forrásokért versengtek-e. Egyelőre azonban ez sem bizonyított. A régészek szerint minden újabb lelet egy újabb darab az emberré válás óriási kirakósában.