Röntgenlátás az univerzumban
A Chandra már 1999 óta figyeli az űrt, de most, a látható fény és az infravörös tartomány adatait ötvöző képekkel, a kutatók még teljesebb képet kaphattak a világegyetem rejtett folyamatairól. Míg a JWST az infravörös tartományban érzékel, a Hubble a jól ismert látható fény mellett marad, a Chandra pedig kizárólag a nagy energiájú röntgensugarakra fókuszál – így képes forró, energiában gazdag képződményeket, például fekete lyukakat, szupernóva-maradványokat és extrém forró gázokat is azonosítani. A képeken ezek rózsaszín és lila árnyalatban jelennek meg.
Kozmikus jelenségek közelről
A kilenc kép változatos helyszíneket mutat: az N79 forró gázöblei a Nagy Magellán-felhőben (Large Magellanic Cloud) csillagkeletkezést örökítenek meg, az NGC 2146 spirálgalaxis szupernóvák és óriáscsillagok viharaitól ragyog. Az IC 348 csillagkeletkezési régió egészen fiatal égitesteket és visszaverődő ködfelhőket vonultat fel.
A középső sorban az M83, egy a Tejútrendszerhez hasonló galaxis látható, valamint az NGC 1068, ahol a fekete lyuk szelei 1,6 millió km/órával fújnak. Az M82, a csillagrobbanás-galaxis (Starburst Galaxy, eredetiben M82) szuperforró gázfúvókáival tűnik ki.
Az NGC 346 fiatal csillaghalmaza ötezer újszülött csillagnak ad otthont. Az IC 1623 két összeolvadó galaxis, ahol új csillagok születnek. A Westerlund 1, a Földhöz legközelebbi szupercsillaghalmaz, ezernyi energiát sugároz.
Még részletesebb képek
Az érdeklődők minden objektumot külön is megtekinthetnek, összehasonlítva a Chandra, a Hubble és a JWST látványát további források segítségével.
