Bizarr élmények az MI-interjúkon
Az automatizált interjúk során a jelölteket gyakran teljesen arctalan, női avatarok fogadják, akik monoton hangon kérdezik végig az önéletrajzukat – mindezt úgy, hogy a cégről vagy a munkakultúráról semmi konkrétumot nem tudnak megosztani. Allen Rausch, egy tapasztalt, 56 éves műszaki író például három különböző jelentkezésen is kénytelen volt animált MI-vel „beszélgetni” – 25 perces üresjáratokon keresztül, természetes válaszlehetőség nélkül. Úgy véli, ezek a beszélgetések gyakran csak felesleges időpocsékolásnak bizonyulnak, főleg, ha a végén semmiféle garancia nincs arra, hogy végül egy valódi ember is megjelenik a folyamatban.
Másokat már maga a gépies, rutinszerű kikérdezés és a személytelen hangulat is elriaszt: Debra Borchardt, egy 64 éves szerkesztői tapasztalattal rendelkező pályázó alig néhány perc után otthagyta az MI-interjút, amikor csak az önéletrajzának ismétlését kérték számon. Úgy érezte, ez nemcsak tiszteletlenség, hanem a cég kultúrájára is rossz fényt vet. Több pályázó szerint ha már az interjún sem jelenik meg egy HR-szakember, az mindent elmond a vállalati értékekről.
Az MI mint időmegtakarítás – de milyen áron?
A cégek HR-esei azonban éppen a hatékonyság miatt lelkesednek annyira az MI-interjúk iránt. Ahogy Priya Rathod, az Indeed toborzási szakértője is megerősíti: az MI az első szűrésnél komoly terhet vesz le az alkalmazottak válláról, főleg tömeges felvételeknél, például ügyfélszolgálati, kiskereskedelmi vagy belépő szintű informatikai munkakörökben. Az előszűrést végző automaták különösen ott számítanak segítségnek, ahol gyors döntésekre van szükség.
A fejlesztők persze igyekeznek javítani a pályázói élményt: a Braintrust MI-interjúi például digitális, arctalan botokkal dolgoznak, természetesebb hangzással, hogy kevésbé legyen idegen a folyamat. A cég vezetője szerint a pályázók meglehetősen elégedettek, akárcsak az ügyfelek.
Valódi szűrés, vagy csak költséghatékonyság?
Egyes jelentkezők továbbra is szkeptikusak: Alex Cobb, aki jelenleg a Murphy Groupnál dolgozik az Egyesült Királyságban, úgy véli, az MI-vezérelt interjúk inkább költségcsökkentési eszközként szolgálnak, mint valódi kiválasztási módszerként. Szerinte, ha egy cég már az interjút is robotokra bízza, az előrevetíti, hogy később minden emberi tényezőt automatizálni fognak – felmerül a kérdés: mi lesz a következő lépés?
Különösen zavaró, ha az MI csak a konkrét, tesztszerű feladatokat tudja értékelni, de a kulturális illeszkedés kérdését teljesen figyelmen kívül hagyja. A Braintrustnál is elismerik: a rendszer ugyan 100 interjúból kiválasztja a legjobb tízet, de a valódi, emberi kapcsolódást semmi sem pótolja. Az MI stabilan teljesít a konkrét készségek mérésében (gyakran jobban, mint egy fáradt HR-es), de a személyiségi összeférhetőséget továbbra sem képes felmérni.
Mérleg nyelve: gépekkel vagy emberekkel?
Összefoglalva kijelenthető, hogy bár a cégek hatékonysága valóban növekedhet az MI használatával, a munkakeresők többsége egyelőre visszariad a személytelen, gépies kiválasztási folyamattól, sőt, sokan inkább le is mondanak a lehetőségről. Az MI-interjúk tehát velünk maradnak, de a kölcsönös elégedettséghez úgy tűnik, még új megoldásokra, vagy legalábbis nagyobb emberségre van szükség – nemcsak technológiai, hanem kulturális szempontból is.
